A bátyámat miér nem érdekli az, ha más emberekkel valami baj történik?!

Énis teszek magasról mások problémáira,sőt ha meglátok valakit sírni,még azon is tudok röhögni,neki is vannak gondjai,nekem is,igaza van ilyen az élet.

Ha mindenki foglalkozna mások gondjaival,akkor a sajátunkra időnk se lenne

nekem is van elég, miért foglalkozzak másokéval?! Ráadásul nem is ismerem őket.. Nehogymár... Velem ki foglalkozik? Senki. Én miért foglalkozzak velük??

15/L

Ja, mert ha mások nem aggódnának miattam, akkor az máris egy ok arra, hogy én se aggódjak miattuk?

Vagy ha tudom, hogy más nem tenné meg nekem azt a szívességet, akkor az ok arra, hogy én se tegyem meg neki?

Számomra nem. Nem azért segítek másokon mert elvárom, hogy ő is ugyanezt tegye velem, vagy akárkivel. Ugyanígy, nem azért segítek valakin, mert tudom, hogy ő is sokszor segített már rajtam.

A bátyád, sok más emberhez hasonlóan, nehezen tudja átérezni más gondját-baját. Ezzel semmi gond nincs,ez az agy védekezőmechanizmusa. Minek tenné ki felesleges traumának az egyént, ha önnön maga nincs bajban?

A legtöbben csak akkor, illetve az után tudnak átérezni valamit, ha ők maguk is olyan helyzetbe kerülnek vagy kerültek valamikor. Az ilyen ember élete boldogabb is, éppen emiatt.

Ennél a pontnál különválik, a "nem tudom átérezni" és a "nem törődöm vele/nem érdekel".

Aki, bár nem tudja átérezni, de mint józan gondolkodású ember tudja, hogy segítségre van szükségük mondjuk az árvízkárosultaknak,és van benn egy cseppnyi jó szándék, valami módon megpróbál segíteni nekik. Mondjuk nyom egy SMS-t, ami kevesebb mint 15 másodpercet vesz el az életéből.

Aki pedig nem tudja átérezni, és nem is érdekli, az teszi tovább a dolgát, mit sem törődve azzal hogy másokkal mi van. Őt sem lehet okolni emiatt, így nevelték, egyszerűen így alakult ki a személyisége... nem tehet róla, hogy olyan lett a mentalitása amilyen.

De azért szerencse, hogy nem az egész világ követi a "Ha nekem nem segített senki, én miért segítsek másokon" felfogást.

Ami egyébként a magyarokra különösen jellemző...Nem is tudom... ez talán a magyarságtudat, az összetartozás érzet meggyengülésére vezethető vissza, vagy kitudja.

Csak egy a gond: amíg nem jön rá mindenki, hogy össze kell fogni, addig itt csak annak lesz jobb, aki lop, csal, hazudik. A becsületes ember meg földönfutóvá lesz.

Az árvíz károsultak engem se nagyon hatnak meg. Tudták nagyon jól, h ártérbe építették a házakat, a másik meg az h többségük roma szóval.

Az hogy egy kutya meghal, hát nem élnek ők se örökké.

Munkamániára meg egy nő lehet a megoldás

Szerintem meg csak nem csinál magának problémát vele.

Én úgy vagyok vele, hogy ha tudok, segítek. Ha nem tudok, akkor meg nem sajnálkozom. A sajnálat még soha senkin nem segített. Szerinted attól jobb lesz az árvízkárosultaknak, hogy sajnálják őket? Nem, nem lesz jobb. Ha adakoznak, attól lesz jobb. Gondolom, ha a bátyádnak nincs pénze moziba járni (vagy nem akar?), akkor segíteni sincsen. Így sokat nem tehet. Magának meg minek csináljon problémát belőle? Attól, hogy sajnálkozik, csak a saját lelki világát rombolja le. Nem épülnek fel tőle a házat, sem az apja nem támad fel.

Bár az kicsit más. Lehet, hogy olyan viszonyban volt az apjával, ami indokolja, hogy ne érdekelje a halála. Lehet, hogy ő is úgy van vele, mint sokan (én is), hogy nálam semmit nem jelent egy genetikai kapocs.

Ha az apám egy görény, sosem szerettem, esetleg bántott is, akkor nem fogom szeretni, nem fogok fájdalmat érezni a halálakor, csak azért mert az apám, mert képes volt gyermeket nemzeni. Egy óra élvezetért hagy ne tartozzak hálával, az apaság nem itt kezdődik.

És az is lehet, hogy így próbálja elfolytani a fájdalmat.

én csak azokkal vagyok empatikus, akik számítanak nekem valamit.

nos, persze elég szar lehet az árvizeseknek, de inkább összeteszem a két kezem, és örülök, hogy szorult belém annyi IQ, hogy nem veszek házat ártérben!

az, hogy ki hal meg, számomra full mind1, hacsak nem szerettem igazán az illetőt.

engem sem sajnál senki semmiért, nekem miért kéne mások miatt odalennem???