Külföldön élők milyen a viszonyotok a magyar kollégákkal és emberekkel? Igaz hogy jobb őket elkerülni?

Nem tapasztaltam még ilyet személyesen, én csak azért kerülöm el a két magyar kollégámat, mert nem szimpatikusak. Az egyikük iszonyatosan pletykás, pedig fiú, büdös is, meg goromba, modortalan alak.

A másik meg idegesítő, mert hisztis (ő is fiú), dolgozni nem szeret, cigánymunkát végez, mindent csak félig csinál meg, sértődős, agresszív, ha bárki kritizálja, és beképzelt.

De van pár olyan magyar, akiről tudok, de ők csak amolyan épphogy ismerősök, alig beszéltem velük párszor, de ők összetartónak tűnnek, nem úgy tűnt, hogy direkt piszkálták volna egymást.

Már Londonban is volt problémám, de akkor még nem dolgoztam velük. Mindenki azt hiszi, h jobb mint a másik. Persze, azért vannak rendesek, de jobb megtartani a távolságot. A másik ami még nem tetszett, h mennek az utcán és fikáznak mindenkit, mert azt hiszik, h őket senki sem érti.

Amikor vidékre költöztem, akkor kaptam egy mukát, ahol rajtam kívül sok magyar volt. Köztük voltak olyanok, akik már eleve ismerték egymást otthonról és mind kb azonos időben kezdett. Én betolakodónak számítottam, főleg, h az én párom idevaló. Totál megbélyegeztek, mintha k*rva lennék. Alapjáraton kedves és segítőkész vagyok és nagyon kikészített, amikor elkezdtek gyanusítani, h elveszem az ő dolgaikat. Nem tudom, h honnan szedték. Nagyon megalázó volt, érezhető, h csak ki akarnak taszítani. És tudod, ezzel csak segítettek. Most egy olyan helyen dolgozom, ahol egy magyar, de még európai sincs és nem gebedek úgy bele a munkába, mint ők. Mivel ez eleve idevalósi emberek igényeinek van megteremtve, ezért engem sem kezelhetnek másképp. Nem úgy mint az előző munkahlyen, ahol az európaiak vérét szívják.

Hiányzik a magyar szó és talán ez is, ami idehozott a gyk-ra. Névtelenül, nem keresve személyes kapcsolatot, de mégis magyar nyelven érintkezni.

Nekem is ezt mondtak amikor kijottem kulfoldre dolgozni.

En nem tapasztaltam ezt,pedig mar hosszabb ideje elek kulfoldon.Elobb utobb szukseged lesz a magyarok tarsasagara.

Attol is fugg,hogy milyen magyarokkal hoz ossze a sors.M.orszagon is van aki alad tesz es kulfoldon is.Nekunk van egy kis magyar tarsasagunk,akikkel osszejarunk. Szerintem annyira nem veszes.

Lassan 7 éve élünk külföldön.1 magyar kolléganőm van,de bent a melóhelyen elvagyunk.Ezen kívül nem igazán tartjuk a kapcsolatot,mert neki is már a baráti köre meg nekünk is.

Mi magyarokkal sem barátkozunk.Akik voltak magyarok azok vagy hazamentek végleg vagy más városba,más országba vándoroltak.Így nem is igazán kapkodunk más magyar párok,emberek után..Oka nem nagyon van,talán csak annyi,hogy nem is igazán hiányzik..De arra emlékszem,hogy az első évben még elmentem egy magyar találkozóra,mert gondoltam,tök jól lesz magyarokkal barátkozni,de a találkozzon csak három dolog volt fontos.

1.hol laksz? lakást bérelsz? odaköltözhetek??

2.ki tud jobban angolul,ki tudja jobban überelni a másikat

3.hol dolgozol? Nincs ott felvétel??

Magát a személyt senki nem akarta megismerni..Így nekünk nem hiányzik a sok nyakadba akaszkodós,vagy a panaszkodós magyar..(a régi barátok hiányoznak csak)

Az teny ,hogy a magyarok nem tartanak ossze,igazi baratsagokat nagyon nehez kotni.

Amikor eloszor talalkozunk ezekrol beszelgetunk,ami szerintem termeszetes:

Honnan jottel? Hol dolgozol? Mennyit fizetnek?(ez itt nem tabu tema) Ha szimpi az illeto,akkor tartom vele a kapcsolatot. Ez attol is fugg,ki mennyire baratkozo.Hany eves. En baratkozo tipus vagyok,inkabb magyarokkal baratkozom. Nem minden magyar egyforma.Attol,hogy kimegy az ember kulfoldre dolgozni,nem valtozik meg gyokeresen.

Ez egyebkent eleg szomoru,hogy a magyarok igy szethuznak!

Tehat ,en olyan vagyok mint otthon voltam,ugyanugy elek es "nem teszek senki ala ahol lehet."