Tényleg ennyire megbotránkoztató ez?
Hat éve halt meg édesanyám. Az elején rendszeresen kijártam a sírhoz, elmondtam neki hogy most az xy kicsúfolt, mindent. Órákat töltöttem a temetőben. Az utóbbi két évben viszont szinte évi kétszer mentem ki, mert egyszerűen úgy érzem, hogy az "csak" egy sír. Azzal ,hogy kijárok a temetőbe nem fog visszajönni. Nekem a sír már nem jelent semmit. Ott volt egyszer alatta anya, most már biztos, hogy szétporladt :'( Ez nagy gond? Hogy egy sír iránt nem érzek semmit? Anya mindig velem van, érzem a jelenlétét. Tudom ez hülyén hangzik, de így gondolom.
Nem nagyon tudok túllépni azon, hogy elment=(
16/L
válasza:Szerintem most én fogom megbotránkoztatni a népet.
Apukám lassan 2 éve, hogy nincs velem. 1x voltam úgy a sírjánál, hogy beszéltem hozzá, utána még talán 1-2x. Azóta nem megyek ki. Nem tudom miért, nem esik jól. Bár nálam lehet azért, mert nem akarom elfogadni, hogy nincs, és ha látom a sírt, akkor valósággá válik. Mindig gondolok rá, tudom, hogy nincs, de a sírhoz nem megyek ki, csak halottak napján.
válasza: válasza:szerintem nincs ezzel semmi gond. Nem a sír a fontos, hanem az emlékek. Nekem még szerencsére élnek a szüleim, de a nagymamám sírjához én sem járok túl gyakran - talán évente 4x, mert én sem ezt tartom fontosnak. Én emlékezem rá így is és a sír nem sokat jelent számomra.
A párom is nagyon szerette a nagyszüleit,de a sírjukhoz alig ment ki - sokan őt is megszólták emiatt, de őt nem érdekli, hisz az csak egy kő, a nagyszülei pedig a szívében élnek tovább.
válasza:Én is így érzem.
Apu 4 éve halt meg.
válasza: válasza:Az én apukám lassan 5 éve halt meg. Eddig 4-szer voltam a sírjánál. Nagyon szeretem őt, és hiányzik.
A gyászra sokzorosan igaz az, hogy ne a mások véleményére adj. Nem ők élik át a gyászt, hanem te. Ha mások véleménye foglalkoztat, akkor nagyon torz módon fogsz a gyászhoz hozzáálni. Te saját magadban is képes vagy rendezni ezt a dolgot. Ha meg segítségre van szükséged, akkor javaslom a családállítást.
Mondjuk én annak idején agykontroll segítségével tudtam feldolgozni apu halálát. Kb egy fél éve mondhatom el, hogy többé-kevésbé sikerült feldolgoznom, és tudok teljes értékű felnőtt életet élni.
21/L
21:13as nem botránkoztattad meg a válaszolókat.
Jó tudni, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Néha úgy vagyok, hogy anya nem halt meg, nem és nem. Máskor meg mikor látom édesapámat az élettársával... hát igen, elmentél, apa továbblépett, nővérem továbblépett, bátyám is. Akkor én is.
De mostanában egyre többször szakad le az a fal ami visszafogja a hiányát=(
válasza:Ne aggódj, nincs ezzel semmi baj, attól még ugyanúgy szereted! Nálam is hasonló a helyzet de sajnos eddig úgy alakult, hogy nem tudtam kimenni már 2 éve a sok gond miatt a nagymamámhoz a temetöbe. Pedig öt szerettem a világon a legjobban. De tudom, hogy attól még velem van mert nem mentem ki, sokat gondolok rá a mai napig, föleg esténként, már 8 éve hogy meghalt:(
Azt viszont nem tudom lenyelni, hogy faterom a szülei temetésére el se ment, soha nem is volt kint a sírjuknál. Mondjuk egoista sz*rházi, mit is vártam volna töle de azért ez már durva...
Na ez a megbotránkoztató!
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!