24 év után széthullik a családom. Mit tegyek?

Kérdező, értem, hogy nagyon rossz most neked, de kénytelen leszel kicsit hideg fejjel gondolkozni. Teljesen tipikus forgatókönyv, hogy kihűl a házasság, a nő feladja, nem veszekszik tovább, de közben akár hónapokon/éveken át tervezgeti, hogy hogyan tud lelépni. A férfi természetesen teljesen összetörik (pont úgy mint te) hiszen nem volt semmi gond, évek óta egy hangos szó sem hangzott el, stb..

Ha most érzelmi alapon hozol döntéseket, akkor itt csak veszteni fogsz. A feleséged hónapok óta tervezi ezt. Az egyetlen amit tehetsz az az, hogy követed a válaszadók tanácsait. Rengeteg elvált ember ír ide és ők aztán tudják, hogy hogy kell megnyerni egy gyermeklehelyezést. Ha azt akarod, hogy te élj a házban a kislánnyal, akkor tegyél érte. Ha összeomlasz, akkor biztos nem fogod elérni.

1) Nem kell megvárnod, hogy a feleséged adja be a válást. Add be szépen te és add be a gyermekelhelyezési kérelmet is. Lepd meg, ne az ő forgatókönyvéből játssz.

2) Ne költözz ki. Ha otthagyod a gyereket az anyjával, akkor az neked nem jó pont a bíróságon. Ha azt hiszed, hogy ezt a feleséged nem tudja, akkor tévedsz. Hónapok óta erre készül, nem véletlen akarja elérni, hogy kiköltözz.

3) Ha a feleséged akar átköltözni az új pasijához, akkor ne hagyd szó nélkül, hogy csak úgy elvigye a kislányt. Kérdezd meg, hogy szeretne-e menni. Ha igen, akkor engedd el, ha nem, akkor nyugodtan lengesd meg a feleséged előtt, hogy rendőrséggel is hazavitetheted a gyereket (akkor is ha nem tennéd meg, mert elég ha elhiszi hogy megtennéd).

Tényleg nem lenne jó ötlet a költözés

Mert ha elköltözöl akkor a 13 eves kislány szemszögéből nézve:

1. a szüleim bejelentik, hogy szétmennek

2.apám elköltözik

3. anyám ideköltöztet valami idegent.

Anyuka nyilván az új fsszal lesz elfoglalva, te pedig nem leszel ott, hogy rendesen odafigyelj rá.

Szóval ne költözz el.

Én is csak azt tudom írni, hogy ne te költözz el, ha akar akkor a feleséged költözzön. Mint leány gyermek én momentán kérdés nélkül apát választanám. Mi több haragudnék anyámra amiért az apámmal ezt tette. És semmi képpen sem szeretnék anyám új pasijával egyikpercről a másikra együtt lakni. Biztosra veszem, hogy a lányod is erre fog gondolni, lehet rosszúl is fogja érezni magát az új "apa jelőlt" légterében, illetve a saját otthonában. Ha ténylge jót szeretnél a lányodnak ne hagyd az anyjára harcolj érte és a házadért is. Ne rángasd ki a kislányt a megszokott környezetéből. Maradj otthon velet te.

25/N

40 éves nőként mondom: Tényleg fogadd meg a tanácsokat, ne költözz ki!

Ez nagyon fontos.

Gondold végig:mindenki azt látja majd, hogy TE léptél le. Még a feleséged fogják sajnálni, hogy elhagytad a családod.

Nem írtál az anyagiakrol, még tudsz/tudtok-e élni külön háztartásban, de ne add a házad a lányod ilyen könnyen.

Kitartás. Ha kell, írj még, itt vagyunk.

Azért kíváncsi lennék, hogy ez a sok kommentelő mit szólna ahhoz, ha a kérdező a teljes igazságot írta volna le. Mint pl: a felesége már rég nem érezte nőnek magát mellette, meg szex sem volt már hosszú hónapok óta, meg hogy a gyerekekkel járó problémák csak a nő vállát nyomták és öt hónapja végre ismét ember és nő lett, mert a másik végre valódi társ és partner. A nő csak azért várt idáig, csak azért adta fel majdnem az életét, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen és ne kicsiként kelljen átélni mindent. Idáig tűrte a boldogtalanságot, most pedig boldog mer lenni. És ha viszket neki, akkor mi van? Itt mindenki képes évekig társas magányban élni? Ha valakinek ez a vágya, akkor hajrá, de ahogy elnézem a többi kérdésre adott válaszokat, máskor meg válásra biztatja mindenki a szenvedő nőt. Ha meg lépni mer, akkor máris támadva van. Fura gondolkodás.

Amúgy amit leírtam megesett. Ott is a férj nyávogott fűnek-fának, csak azt pl senkinek sem mondta el, hogy évekig nem feküdt le a feleségével, mert nem állt fel neki, mint kiderült azért, mert arra gerjedt, hogy kikötözze a másikat és míg a családja alig élt meg, ő saját magának különféle önszexelő-fenék és kuki piszkáló játékszereket vett.

Szóval csak csínján a jótanáccsal, mert eleve nem normális az, amikor egy férfi végignyávogja a világot. Sok mindent elárul a jelleméről.

Utolsó! Ha valami nem működik meg kell oldani nem eldobni. Nekem is mjdnem gajra ment a házasságom és még is sikerült végűl megbeszélni mindent a férjemmel. Megoldottuk mert tiszteljük egymás annyira, hogy adunk még a kapcsolatunknak egy lehetőséget. De ugye bár a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! Szerintem nem volt megoldás, hogy félévig majdnem egy másik férfival hempergőzött. Meg kellett volna tárgyalni a férjvel nem egyből másik ember mellé feküdni. Én a kérdezőt sajnálom és nem a feleségét!

Kérdező nagyon örülök neki, hogy ma meglépted amit kellett! Állj kimagadaért és a lányodért is! Valamelyik kommentelő szépen fogalmazta meg, hogy a lányod nem örülne az új férfinak és haragudna az anyjára is. Rád lesz szükség!

#36: nőként írom, hogy tudom, miről írsz! Igen, lehet, hogy ebben a férfi a hibás, hogy nem vette észre a jeleket, nem vette észre a segélykiáltásokat. Ahogy azt sem tudjuk, a feleség jelezte-e, hogy gond van...

Itt most nem erről van szó. Hanem alap dolog: ha közösen veszünk fel hitelt, ha közösen veszünk egy házat, és ÉN vagyok az, aki ki akar lépni a házasságból egy másik férfi miatt, akkor ÉN költözök, és nem várom el a férfitól, hogy ő menjen el! És utána válás során rendezzük az anyagiakat is!

Attól, hogy a nő nem kapott meg valamit a férjétől, amire szüksége volt, nem ad alapot arra, hogy kirakja a saját tulajdonából, és olyan helyzetet teremtsen ezzel, ami a gyermekelhelyezés során az apát hátrányba hozza!

Ugyanis a bíróság igenis nézi, hogy megoldható-e, hogy a gyerek az otthonában maradjon!

És a közítélés is ilyen...