Mit gondolsz a verésről, mint nevelési módszerről?

Egyáltalán nincs igaza azoknak, akik azt írják, hogy aki kapott fülest, fenekelést, azok azt látják, hogy az erőszak megoldás... Én is kaptam jópár fülest... de meg is érdemeltem... És nem akkor amikor rosszat tettem... az volt a ritkább eset, akkor is kaptam, ha hazudtam... régen ilyen is volt... És mi lett a következménye??? Az hogy 16 éves koromtól nem hazudok... de még csak tolerálni sem tudom, és műsort rendezek ha valakiről megtudom és bíztam benne...

Szerintem néha igen is belefér egy-egy atyai füles...

A veres rossz, az atyai pofon nevelo szandeku. Mindent szabad, de mertekkel. Nem agyonutni kell a kolykot, hanem fegyelmezni, ha annyira ostobasagot csinalt, amiert megerdemli.

En kaptam, megerdemeltem, tanultam belole. Nem lettem agressziv ember emiatt.

kisebb koromban kaptam én is. de egy kezemen meg tudom számolni. oka volt mindegyiknek.

mindig is tudtam, és éreztem, hogy anyukám szeret engem, oké nélkül sosem ütött meg.

kiskoromban párszor kaptam pofont anyutól. ma napig tisztán emlékszem rá, hogy meg voltam róla győződve, hogy ha képes megütni, akkor nem szeret. pedig óvodás forma voltam, mégis jól emlékszem erre, és a mai napig megmaradt bennem.

szerintem ütni semmiképpen nem szabad. pont minap olvastam erről egy cikket, hogy ha időnként megütjük a gyerekünket, akkor csak azt tudatosítjuk benne, hogy annak van igaza, aki fizikailag erősebb.

azt elképzelhetőnek tartom, hogy valaki popón legyinti a gyerekét. hangsúlyozom nem arcon és nem ütni!!! a "legyintés" a legkevésbé sem okoz fizikai fájdalmat, inkább csak azt jelenti, hogy hoppá, ezt nem lehet elviccelni.

aki megüti a gyerekét, az a saját gyengeségét és tehetetlenségét vezeti le gyereken. és ezt egy gyerek sem érdemli meg. a gyerek nem feszültséglevezető eszköz.

Voltam egy ballagáson. Az igazgató beszéde alatt olyan ricsaj volt, hogy nem értettem egy szót se. A ballagók szülei karattyoltak a leghangosabban. Neveletlen csürhe volt. Én ugyanebbe az általános iskolába jártam 20 évvel ezelőtt, a tanárok jó része még most is ugyanaz. De a mi időnkben nem volt olyan, hogy az igazgató alatt pofáztunk volna. Meg se mertünk pisszenni, basszus. A szüleink meg kulturált módon tudtak viselkedni. Akkor se verték agyba-főbe a gyereket, ha valaki igen, azt feljelentették. De egy pofontól még nem dőlt össze a világ, és főként nem a gyerekek jogait szajkózta mindenki. Nekünk is jobb volt, biztonságosabb világ volt az, ahol a felnőttek ha muszáj volt, igen keményen mutatták meg a helyes utat. A mai gyerekek bizonytalanok. Igenis van olyan gyerek, akinek szüksége van arra a pofonra vagy a fakanálra. Anne Shirley is azt vallotta, hogy sose üt meg gyereket. Amikor mégis eljárt a keze, teljesen magába zuhant. Csak arra nem számított, hogy a kissrác innen kezdve istennőként fog rá felnézni, és hogy innen kezdve olyan lesz, mint a kezes bárány, és imádni fogja a tanító nénit. Persze ez film, meg könyv...de ugyanezt a sztorit hallottam már tanárnőtől is.

Az idegbeteg, agresszív, valóban nagy kárt okozó frusztrált szülők és tanárok más eset, de csattanjon az a pofon, ha kell! Ha egy gyerek megüt egy felnőtt embert, az ma fülét-farkát behúzva tűrni kénytelen? Ez röhejes.

Engem egyszer üthet meg egy ilyen kis elkényeztetett majom, azt garantálom.

Nevetségesek a mai felnőttek. Gyávák is, meg félnek is, az idióta törvények miatt.