Hozzámentél életed első szerelméhez?

Nálunk a gimnáziumban, az osztályunkban több olyan pár volt, akiből házaspár lett később! A 14-16 éves kor miatt feltételezhető, hogy első szerelemről van szó.

Az egyik pár elsőtől kezdve, egy kisebb mosolyszünetet leszámítva végig együtt voltak. Már régóta házasok.

Egy másik akkoriban szintén kacsintgatott egymásra, de inkább barátság vagy plátói szerelem volt, de pár évvel az érettségi után ők is összejöttek.

Valahogy az ismerősi körömben a korán házasodók, vagy akik az első vagy első komoly szerelmükhöz mentek hozzá, azok szinte mind együtt vannak, akik meg többet pasiztak/csajoztak előtte, azok többsége meg elvált pár éven belül.

Kedves Kérdező! Én megértelek téged!!! Igaz, az én helyzetem annyiban másabb, hogy nekem még nincs meg az a bizonyos kapcsolat, de a srác ostromol rendesen, mondjuk tényleg nagyon türelmes, soha nem erőltetne semmit. Nekem is ő lenne az első minden tekintetben, dehát épp azok miatt nem merek belevágni, amiket leírtál... Tudom, hogy ő komolyra tervez, én meg még csomó mindent nem tudok és lehet érdekelne is, milyen lehet mással(ne tartsatok rib@ncnak)akár csak randizni, vagy találkozgatni és félek, így fájdalmat okoznék később neki.

Bocsi az offért, csak gondoltam én is leírom a helyzetem.

Egyébként gratulálok nektek a kapcsolatotokhoz és hidd el, tényleg megértem, amit érzel! Minden jót! :) 22/L

Nem,hála istennek nem mentem hozzá,egy tróger alak még mindig.

A mostani élettársamhoz hozzámennék,sőt,már eljegyeztük egymást.Mi öt éve vagyunk együtt,és nekem is volt egy olyan időszakom,mikor feljöttek bennem ilyen buta gondolatok.Bár előtte voltak kapcsolataim,de azok annyira nem voltak komolyak,és elkezdett hiányozni a szabad élet íze,és a vadászat.Mára azonban rájöttem,hogy mivel egy életünk van,éppen ezért nem szabad elbaltázni,és a jót meg kell becsülni.

Igen.:) 18évesen ismerkedtünk meg, előtte voltak kapcsolataim, de csak ilyen tingli-tanglik.

Most 6éve vagyunk együtt, van egy fél éves kislányunk.

1 év után jegyzett el és 5év után házasodtunk.

Én nem vágyom másra, csak Rá:)

Az igazi jönni fog. Előbb vagy utóbb. Van, aki elsőre találja meg, van, aki 60 évesen. Ha megvan, nem szabad elengedni, csak mert kíváncsi vagy.... Szétmentek, kipróbálsz egy-két pasit. Rájössz, hogy mennyi nem normális férfi van. Kihasználnak, becsapnak, majd sírhatsz a régi után.....

Nem azt írom, hogy kompromisszumot kell kötni, de ha szerelmes is vagy és normális, jól megvagytok, akkor ezen nincs mit filózni... Örülj neki és legyél hálás a sorsnak hogy elsőre megtaláltad azt akivel le tudnál élni egy életet!

Szia!

Nekem is volt egy komoly kapcsolatom,de akkoriban még nagyon fiatal voltam,így szerencsére nem lett belőle semmi házasság meg ilyenek.A srác gondolkozott rajta,hogy megkéri a kezem de a korom miatt(akkor voltam 14)ezt az ötletet elvetette.

Aztán gimibe kerültem és ott ismertem meg a jelenlegi Páromat,akivel már 3,5 éve együtt vagyunk,most végeztünk.

Az első szerelmemnek nemet mondtam volna,a korom miatt is és mert éreztem,hogy ha idősebb lennék se mondanék igent,mert valami hiányzott a kapcsolatból,pedig nagyon szerelmes voltam belé.

A jelenlegi páromnak igent mondanék.

Vele a kapcsolat úgy kezdődött,hogy én maximum kettő hetet adtam magunknak,de szerencsére nem így lett.

Aztán amikor eltelt már egy hónap,onnantól kezdve tudom,hogy ő az Igazi és nem akarok mást.

De néha nekem is eszembe jut,hogy milyen lenne másokkal,milyen egy másik kapcsolat(ezen a kettőn kívül),de tudom,hogy nem hagynám el a barátomat.

Néha "figyelem"azokat a lányokat,akik pont az én ellentettjeim,szóval akik mindenkivel összefekszenek és semmit nem vesznek komolyan az életben,néha egy pillanatra átfut az agyamon,hogy milyen lehet az ő életük,de aztán rájövök,hogy ok,hogy most mindenkinek tetszenek,meg lesz egy csomó tapasztalatuk szex terén,meg hogy milyenek az emberek.de felvetődik bennem az a kérdés is,hogy ők vajon meg fogják valaha is azt tapasztalni,hogy milyen igazából boldognak lenni,EGY ember mellett,aki nem ver át,aki mellett biztonságban tudhatom magam,aki nem csal meg és nem fekszik össze mindenki mással,és hogy az ilyen lányok meg fogják-e valaha tapasztalni azt,hogy milyen egy szép,boldog családban élni,gyerekekkel stb.

és ilyenkor tudom,hogy jól döntöttem.

:D

Üdv!

11:30as vagyok.

Igaza van az előttem válaszolónak.

Sajnos régen én is belestem ebbe a hibába,hogy kíváncsiságból szakítottam a barátommal és mással akartam lenni mást"kipróbálni",de aztán rájöttem,hogy meg kell becsülni a jót,aki szeret és akit én is viszont szeretek.

Ma már nem hiszem,hogy elhagynám a barátomat,mert nélküle úgy érzem,hogy nem vagyok teljes,vagy mintha valami hiányozna belőlem,az életemből és az Ő.

18/L