Hozzámentél életed első szerelméhez?
Én nem bántam meg, már 8,5 éve együtt vagyunk és van két csodászép lányunk.
16 éves voltam amikor megismerkedtünk, amikor pedig betöltöttem a 18-at összeházasodtunk. Mi értelme lett volna tovább várni, hiszen mindketten megtaláltuk egymásban a másik felünket.
Soha nem éreztem, hogy valamiről lemaradtam volna, hiszen miért lenne jobb az életem attól, ha még 10 másik férfival is ágyba bújtam volna?
A házasságkötést értelmetlennek tartom, ha valakivel együtt vagyok, ugyanúgy elkötelezem magam mellette, mintha össze lennénk házasodva..
17 évesen jöttem össze a párommal, ő volt az első, igaz, nem volt viszonyítási alapom, de 2 hónap ismerettség után egyértelmű volt, hogy Ő AZ. 7 éve vagyunk együtt, azóta már összeköltöztünk. Még az elején többször megkérdezte, hogy leszek-e a felesége, persze viccből, mert nem akarunk házasodni, de olyan szempontból meg komolyan, hogy ő velem akar élni. Szóval én elméletben hozzámentem:)
Én hozzámentem! 16 voltam amikor először találkoztunk, Ő 22. Több évi együttjárás után 2 éve házasodtunk össze, most 25 vagyok. Csak azt tudom mondani, hogy nagyon jól döntöttem, boldogok vagyunk. Néha el is gondolkodom ezen és nem hiszem el, hogy ekkora szerencsém lehet, hogy elsőre megtaláltam... Szeret, tisztel, nem érzem úgy korlátozna bármiben is, figyel rá, megért, mindenben segít, támogat. Nincs veszekedés, féltékenykedés, hiszti, durvaság, sértődés.
Nekem nem hiányzott, hogy "kiéljem" magam. Soha nem voltam olyan típus. Nem is lett volna időm sokat bulizni, szórakozni,most se lenne, gyerek korom óta sportolok.
Hogy miből tudta? Nem tudom. De tudtam. Amikor megismertem, úgy éreztem, nem lesz köztünk semmi vagy Ő lesz a gyerekeim apja. Mondjuk, hozzáteszem, én elég tudatos és érett gondolkodású voltam már fatalon is. Tudtam mit keresek. Egy link trógerbe bele sem tudtam volna szeretni....
Jajj, nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat! Kicsit megnyugtattatok. :)
Az a bajom (tudom, hülye hisztis P vagyok...), hogy már 6 éve együtt vagyunk, minden szempontból ő az első, és (lehet, hogy csak túl jó dolgom van) tudom, hogy ő az, aki mellett le tudnám élni az életemet, tudom, hogy mindig, mindenben számíthatnék rá, és mondtam is neki, hogy ő férjnek tökéletes lenne, és hogy én lennék a világon a legboldogabb, ha ő lenne az utolsó pasim. De így, hogy ő az első... Nem tudom. Nem az a bajom, hogy nem volt rossz tapasztalatom, nem erre vágyom, csak úgy egyáltalán arra, hogy lássam, más kapcsolatok milyenek, hogy működnek, mit tud még ezen kívül két ember adni egymásnak. Nagyon szeretem őt, ne ítéljetek el emiatt és ne értsétek félre, amiket írtam. nekem is arra lenne szükségem, hogy "lenyugidjak". Az az igazság, hogy benne sokkal jobban bízom, mint magamban.
Szerintem érthető amit érzel...kicsit megrémültél!
Én annyi sz@r kapcsolatot láttam/látok magam körül, hogy egyből tudtam, jó helyen vagyok ott ahol vagyok....
Én annyira szeretem, hogy lelkiismeretfurdalásom lenne és egy életre rosszul érezném magam, ha mással is lettem volna előtte, közben... az már soha nem lenne az igazi, nem lenne ilyen....Hozzáteszem, mindkettőnknek a másik az első kapcsolata.
Amúgy már írtam, 25 éves, 2 éve házas csaj vagyok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!