Jogosan erzem azt, hogy bunkó a ferjem gyereke vagy ez mindenki mas szerint normalis viselkedes?

35-ös:

Igen, már vártam a varázsigét: "Aki gyerekes pasival kezd..."

Én is azzal kezdtem, özvegy volt. NEM a gyerek létével volt bajom sosem, de azt már ne kelljen tátott szájjal mosolyogva nézni, hogy ellenem dolgozik már 20 éve.

Aztán meg csodálkozik, hogy leszarom, és a saját (közös) lányunkkal vannak csajos napok, séták dumapartik. Ha a sajátom a vőlegényével hazalátogat, akkor van terülj asztalkám, kedvüket keresem. Aki pedig ellenem dolgozik már 20 éve, az most vakarja a fejét közel negyven évesen, hogy miért vajon?

Igen, csak tudod, kiléphet a szülői házból a huszas éveiben, és alakíthatja a saját életét. Nem kell utálkozva otthon lakni, mert csak.

Ahogy itt valaki írta, 20 év után is még ellene küzdött a férje lánya, na az durva azért.

Én sem szólnék a mostohaanyámnak. Sőt, ha a közelben van nem is nagyon beszélgetek apuval. Nem bírom elviselni a nőt, de apu miatt muszáj ugyebár, mert rajta csattanna.

Mindenbe csak a rosszat latja az a no. Szemetkedik, bunkozik. Megis engem tart bunkonak, pedig, ha megyek, mindig viszek neki valamit. Latszik rajta, hogy nem szeret minket, hogy idegesitjuk, hogy csak maganak akarja aput. En 18 evesen mar egyedul eltem, 19 evesen mar kulfoldon dolgoztam. Az o lanya 27 evesen 1 napot nem dolgozott meg, otthon el es eltartjak. Pesten fizettek az alberletet. Ha 30ezer forintos taskat akar, megkapja, 140 ezerert csinaltatott maganak szemuveget, fizettek neki a jogsit es meg sorolhatnam. Mi ezeket a testveremmel a sajat apanktol nem kaptuk meg. Nem mondom, hogy mi nem kaptunk soha semmit, mert kaptunk, de ezeket a dolgokat en tulzasnak erzem.

22/N