Ezek után hogyan lehet új életet kezdeni?

Az egyetemet sikerült befejezned?

Egyébként járj el programokra, sportolj, foglalkozz sokat magaddal és légy nyitott az új kapcsolatokra.

Ez a baj azzal, amikor a szülő beleneveli a gyerekbe, hogy ő mennyire tökéletes és hibátlan, és hogy ő a legjobb. Amikor az életben tapasztal az ilyen gyerek és rájön, hogy rohadtul nem ő a legjobb, de talán még az átlagost is alig üti meg, akkor meg nyilván olyan érzés neki, mintha kihúzták volna a talajt a lába alól.

Én is elsőként mentem egyetemre a családból és hasonlóan hozzád, Kérdező, ott is mindenki értelmiségi családból jött. Mondjuk már gimiben, sőt általánosban is éreztem, hogy mekkora hátrányban vagyok a többséghez képest, akiknek otthon vannak könyveik (nekünk pár darab volt összesen), volt később internet hozzáférésük, nekünk nagyon sokáig az sem, plusz ugye tudtak segíteni a gyereknek, nekem ált. iskolás matekban sem tudtak már, meg nyilván nyelvekben sem, meg igazából belegondolva semmi másban sem.

Viszont én elvégeztem az egyetemet és rohadt büszke voltam magamra, hogy messzebbről indultam, de így is sikerült megcsinálnom. Te is felfoghatnád hasonlóan, ez büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön. Engem ki is keményített ez a helyzet, egyetem mellett dolgoztam, szóval elég szívós lettem így 26 évesen.

Sajnos a családod belédnevelt egyfajta felsőbbrendűség érzést, meg hamis énképet és rájöttél, hogy a valóság nem épp ilyen. De kár ezen rágódni, meg a családod véleményét kérni, kezdj el élni, járj közösségbe, kezdj el valami sportot, egy tanfolyamot, bármit és szerezz sikerélményeket.

3-as válaszoló tök jókat írt, és neki van tapasztalata is, úgyhogy szerintem hasznos megfogadni a tanácsát :)

Még vmi: a gyógyításon kívül van vmi olyan terület, amit szeretsz? Bármi, akár hobbi szinten? Mert én azt mondanám, h feküdj rá arra, foglalkozz vele, egyrészt, ezt élveznéd, másrészt, hasonló érdeklődési körű emberekkel találkozhatnál.

Még vmi: csak annyit irtál, h orvosi egyetem, de annak nagyon sok területe, ága van. Ha a diplomáddal konkrétan nem mersz elhelyezkedni (most, 30 évesen), akkor nem lehetne, hogy vmi kapcsolódó eü területre mennél, ahol a diplomád segítségével el tudsz helyezkedni (orvosi asszisztens, orvoslátogató, stb), de nem konkrétan gyógyítással foglalkoznál. Ha eü területen dolgoznál, lehet, hogy pár év múlva bele mernél vágni abba, h folytasd.

És ahogy a 3-as írta: nem gáz és ciki, hogy neked nehezebben ment, mint azoknak, akik "beleszülettek", hanem dicsőség, h végig tudtad csinálni. És azt azért ne felejtsd el: lehet, h egy csomó minden számukra adott (szakkönyvektől a szakkifejezések ismeretéig), de semmivel sem szereztek több gyakorlatot 18 éves korukra, mint te, egyikük sem műtött sem szélesszájú orrszarvút, sem gyereket, amikor belépett az egyetem kapuján.

Még vmi: a barátaid pont annyira élik az életüket, ahogy te. Nyilván van egy részük, aki boldog és kiegyensúlyozott, de biztos, h köztük is van, aki úgy érzi, h csak vegetál, és irigyel téged, aki eljutott az egyetemre... Ha igazán akarod, szerintem találsz köztük olyat, akivel tudsz beszélgetni, lazulni, feloldódni.

Nehez lehetett, de ugy ertelmezem, mar tul vagy rajta egy kyen borzasztoan nehez szakon.

Sajnos az orvostarsadalomban szokas, hogy az orvos gyerekeiket nyomjak be jo helyekre,efyedul nehez talalni, foleg ha a tarsasagot is elvesztetted.

Viszont ha adminisztratori munjaban dolgozol most,abbol elonyt is kovacsolhatsz.

Ugyanis rengeteg egeszsegugyi, gogyszerceg keres orvosokat kutatonak, vagy akar menedzseri posztra. Ezekben a kirokben sok a fiatal, rehat uj baratokra is szert tehetsz. Raadasul a fizu is tok jo, amibol fedezni tudnad az uj hobbijaidat es valami onismereti treninget, terapeutat amitol noni fog az onbizalmad. Nezz korul, nem a szokvanyos orvosi palya, de hasonlo korben dolgozom es nagyon izgalmas tud lenni hidd el! Sok sikert hozza 😉