Éreztétek már úgy, hogy nincs egy igaz barátotok, mindenkiben csalódni lehet, legjobb volna máshol életet kezdeni?

Már 3.-an vagyunk.Azokban csalódtam a legjobban,akikkel segitõkész voltam, nem is akárhogyan.

En ugy gondolom,hogy általában az õszinte, jóindulatu emberek csalódnak a legtöbbet.De lehet,hogy tévedek.Jobb egyedül,mint lehuzó negativ emberekkel küszködni.Van egy mondás,amikor egyedül maradsz,akkor egy korszak lezárult az életedben, talán a másik korszak jobbat hoz.

Én is csalódtam már a néhány legjobb barátomban is. Baráthoz nem méltóan viselkedtek. Most senkire sem tudnám azt mondani, hogy igazán jó barátom. Persze ismerősök vannak, van, aki engem jó barátnak tart, de én már csalódtam benne, szóval nem bízom benne. Talán a szüleim azok, akikben megbízhatom 100%-ik. Más nem.

Nem akarok elmenekülni a világ másik felére. Ott is ugyanígy megtörténhetnek ezek.

Nekem nagyon kevés igazán jó barátnőm van, kettő olyan, akivel 20+ éves a barátság. Ebből az egyikük olyan, mintha a testvérem lenne, mindig mindenről beszélhettünk egymással és 100%ig megbízunk a másikban. Csalódtam már benne? Igen, voltak már nagyobb gondjaink, de megbeszéltük, mert úgy voltunk vele, hogy nem éri meg egy huszonX éves barátságot eldobni ezekért. Sajnos nem hiszem, hogy lenne olyan ember/barát/társ/családtag, akiben soha nem csalódunk. Annyi a különbség, hogy van akitől meg kell válni ilyenkor, és van, akivel helyre lehet hozni. De ez csak az én véleményem :)

27/N

Egy mosolygós arcot küldök neked,

mert én is érintve vagyok,a kérdésedben.Nem mondom,hgy mindenkiben csalódtam,de sokakban.

A szüleimben igencsak ami meghatározó volt sokáig.A barátok sem holtodiglan kísérnek az utunkon,ez érthető.A szerelmi csalódás ami a legfájóbb akkor,ha igazán szereted azt aki végez veled.