Éreztétek már úgy, hogy nincs egy igaz barátotok, mindenkiben csalódni lehet, legjobb volna máshol életet kezdeni?

Én nem pontoztalak le! :)

Hát köszönöm a válaszokat, tehát nagyon nem egyedi a problémám. Az egyik tanárom azt mondta, hogy a leggyarlóbb és leghaszontalanabb tulajdonságunk az irigység, és bizony nagyon igaza van. Ezt tartom az egyik fő oknak, bűnösnek abban, hogy gyakran csalódnom kellett. Sokszor érzem azt, hogy nem támogatnak (amikor változtatni akartam, hogy jobb irányba fordulhasson az életem és felvettek fősulira, senki nem bízott bennem, még a férjem sem, a barátoktól pedig azt kaptam, hogy úgy se lesz jobb munkát, nincs az egésznek semmi értelme... hát ez bizony akkor nagyon szíven ütött. de mondtam, hogy akkor is megmutatom, hogy végigtudom csinálni,és az idén már diplomázom, és kitűnően tanulok. :) Igaz sokszor nehéz, de olyankor mindig arra gondolok, hogy nem szabad feladnod, csak azért is, hogy lássák, nem volt igazuk.)

És van, hogy azt érzem nem is figyelnek rám, mostanában többet jártam orvosnál és mikor mondtam, végig se hallgatott, amikor mondtam, hogy most antibiotikumot szedek meg se kérdezte, hogy mi a bajom. Hát mit ne mondjak, rosszul esik. Lehet én vagyok túl érzékeny, de azt gondolom, ilyen apróságok is fontosak egy barátságban. Egy igaz barátot minden érdekel.Vagy mikor a férjem megoperálták, aznap egyik sem hivott fel, hogy rendbe-e van, csak másnap, akkor se konkrétan azért hivott, a másik meg két hét múlva... És ez azért elgondolkodtat...