Jövö gondolataim, elképzelésem normális?

Remélhetöletg pár év múlva érettebb leszel, és nem ilyen gyerekesen gondolkodsz.

Még csak 22 éves vagy, még formálódhatsz. Azon kívül a terhesség alatt is rengeteget változhat az ember. Olyan dolgokat hozhat ki belőled, amiről sejtelmed sem volt. Azt kérdezed, hogy normálisak e a gondolataid? Hát abból a szempontból nem, hogy eleve nem akarsz párt magadnak. Az ember társas lény. Furcsa, hogy egy fiatal nő nem szeretne társat magának az életben. Valami oka biztosan van.

Azért bántani sem kell Őt! Nem mondom, hogy igaza van, és nem tudjuk mi áll a "döntésének" a hátterében! Én világ életemben arra vágytam, hogy legyen egy szép feleségem, pár gyerek, egy szép ház és egy kutya! De életem szerelme kidobott, és tudom, hogy más nőt nem tudnék őszinte szerelemmel szeretni. És nekem is megfordult a fejemben, hogy saját gyereket márpedig szeretnék. De nem akarok mellé egy olyan anyát, kit nem szeretek. Avval jobban tönkre tenném mind3unk életét. Várj még, hát ha jön a nagy Ő, és nem fogod így gondolni

Az a baj, hogy a nők egy része MAGÁNAK szül gyereket, hogy neki jó legyen, hogy Ő jól érezze magát, nem gondol arra, mit tesz az állitólag szeretett gyerekével.Meg sem fordul a fejében, hogy a gyereket eleve megfosztja a másik szülőtől, vagyis tervezetten csonka családot hoz létre!Meg kellene kérdezniük olyanokat, akik akaratuk ellenére apa nélkül nőttek fel, ők mit gondolnak erről? "Azért nincs apukám, mert anyukám úgy gondolta, neki nincs szüksége rá, tehát nekem sem?? " Sajnos egy jól műküdő családban is előfordulnak tragédiák, ahol az egyik szülő meghal, ez éppen elég baj.És igen, vannak szörnyű apák, ahogy szörnyű anyák is. De néhány rossz tapasztalat miatt igy dönteni egy másik EMBER sorsáról egyértelműen önzésnek tartom.Biztos vagyok abban, hogy vannak normális férfiak, akik szeretnének gyereket és jó apák lennének.Egy ilyen döntéssel a férfit is eleve megfosztják apaságától, vagyis már két ember sorsáról döntenek a megkérdezésük, beleegyezésük nélkül.Mi a férjemmel közösen /vagyis ketten/ neveltük a gyerekünket és a legnagyobb gond igy is az volt, hogy mindig meg tudjuk szervezni, hogy legyen vele valaki, ha beteg stb. stb. Egyedül ez sokkal nehezebb, előbb -utóbb segitséget kérnek valakitől, mert "milyen rossz,hogy egyedül kell mindent csinálni,egyedül nem győzi stb". Egy gyerek szülése jó esetben nem babázást jelent, ami csak jó dolgokról szól, hanem komoly FELELŐSSÉG egy EMBER sorsáról.Bárkiből bármikor lehet szülő, ha arra biológiailag érett.Jó lenne, ha végre eljutnánk oda,hogy csak akkor és azoknak lehessen/ kelljen/ gyereket VÁLLALNI/ a szóban is benne van,hogy komoly dologról van szó/, akik erre vágynak és szellemileg, erkölcsileg és sajnos anyagilag is alkalmasak erre a nagyon szép, de igen nehéz feladatra.Remélem, a hozzászóláspok alpján elgondolkodsz álláspontodon és feltesezd magadnak a kérdést: te szeretnéd, ha sosem lenne apukád ?Nagyon jó lenne, ha nem abból indulna ki mindenki, hogy egy részeges apánál talán jobb lenne. Nem hiszem, hogy ilyenkor lecsúszott embereket kellene példaként felhozni. Tessék keresgélni a sok helyes, normális srác között,és csak akkor gondolni a gyerekre, ha már tisztában vagy, miről is van szó.

Ennyi. Uccsónak igaza van!