Kinek a hibája lehet, ha egy 16 éves gyerek elzüllik és kiég?

Csak még annyi, hogy ha valaki nem tudja tudatosan használni a drogot, akkor megérdemli a sorsát. Jaaaj, az ember élet a fontos! Áh, álszentség az egész.

Én 15 éves koromban próbáltam ki sokmindent,jó anyám leültetett, hogy beszéljünk, mert amúgy is mindent megbeszéltünk, és nem így reagált rá, mint ti, hogy úristen elzüllött a gyerekem, mindent elrontottam, elrontották a barátai... Nem. Kipróbálhatom? Kipróbáltuk. Csak óvatosan kislányom. És óvatos is voltam. Mivel nem voltam pórázon, nem volt mit eltépni, és a saját bőrömön tanultam meg, hogy mi a jó és a rossz. No, a képmutatás az egy rossz dolog. És manapság 100-ból 99 szülő áltatja magát, a gyerekével meg képmutatóan viselkedik. Ezt a mélyen tisztelt gyermek megérzi, és a rossz dolgoktól az ember általában bekrepál. Vagy mentális beteg lesz, vagy hedonista.

De még ha lennétek is oly értelmesek, hogy átlássátok az összefüggéseket, mielőtt megértenétek a lényeget, az nem jutna el a tudatotokig, mert egy naaagy szűrő van előtte, amin nehezen hatol át egy másik nézőpont.

Nos, nem kell mindig eldurrantanom az agyamat, akkoriban gyakrabban volt, manapság egyre ritkábban... Nem mondom, nekem sem tökéletes az életem, de biztonságos szerető családom van, olyan barátaim, akikért bármikor meghalnék, és ők is értem, az édesanyám könyvtár vezető, és a heti 15 órát, amit az otthon-munkahely közötti ingázás vesz el az életemből, hasznosan töltöm: olvasok. Kevés embert ismersz, kevés a tapasztalatod, és a sorok között olvasási képességed, ha az írásaimból ezt a következtetést vontad le.

Mellesleg a sok-sok hipernormális életet élő korombeliekkel ellentétben, olyan munkát végzek, ami társadalmilag is hasznos. Hajléktalanokon, és szenvedély betegeken segítek szociális munkásként, és a szakmai berkekben elismert ember vagyok. Igen, csak az tud érdemben segíteni ezeken, az embereken, aki tudja mit élnek át. Annak köszönhetően, hogy párszor eldurrantottam az agyam, és párszor túl léptem a határokat, sokkal több pozitív élményem van a munkámban, mint kudarc, ezért imádom is csinálni, és bár ebben a szakmában 5 év után már veszélyezteti a szakembert a kiégés, nos engem nem fenyeget.

És most lehet puffogni, hogy kamu, vagy, hogy a "kivétel erősíti a szabályt", nem ez az általános. Természetesen lehet, hogy csak én látok ennyire másképp sok dolgot, de bocsásson meg az ég, én is csak egy ember vagyok, aki csak a megélt tapasztalataiból vonja le a tanulságot.

Azok a lgsikertelenebbek ebben a szakmában, akik ahogy mondod a plafonon vannak, meghallják, hogy drog, vagy fű és máris vérben forgó szemekkel indulnak feléd...

Kiírtani nem lehet a drogot, az ember gyereke meg a saját tapasztalatából tanul... Ebből az következik, hogy tiltással nem lehet ellene semmit tenni, mert a tiltás, csak ösztönöz arra, hogy a tiltott dolgot kipróbáld. A drogot kipróbáló fiatalok, akik elzüllenek, általában csak ezzel az eszközzel próbálják meg a világ felfoghatatlan, feldolgozhatatlan igazságtalanságait elfelejteni, alkalmazkodnak, és asszimilálódnak a kábítószerekkel. Nem csak bennük van a hiba, de vannak fiatalok, akik a világba nem illőnek és haszontalannak érzik magukat. Öngyilkosok nem akarnak lenni, mert bármilyennek is mutatják magukat, rengeteg szeretet, felelősségtudat és érzékenység van bennük. A drog leveszi a vállukról a súlyt, elfeledteti velük, hogy nem illenek ide. És szép lassan túlzásba esnek. Én ezt nagyon jól tudom, mert jómagam is átmentem ezen.

Én megtaláltam a magam megoldását, ami nem a drog. De ehhez idő kellett. Én arra tanítom meg a klienseimet, hogy a kábítószer nem megoldás, maximum segédeszköz, nem azt magyarázom neki, hogy bele fog halni, hanem azt, hogy értékes ember, és mivel értékes nem elvesztegethető, mert nagyon jó lenne, ha világ ilyen emberekkel lenne tele, nem pedif olyanokkal akik elől menekül. Szóval nem tiltom a droghasználatot, mindössze az okot próbálom segíteni kifejteni, aminek a következménye a drog fogyasztás. És ha ezeket az érzéseket, amik miatt a droghoz nyúl sikerül szembefordítanom, elfogadtatnom, és feldolgoztatnom velük, akkor automatkusan kevesebbet nyúlnak a droghoz, attól függően milyen volt a viszonya az adott kábítószerrel, van aki teljesen elhagyja, van aki pedig elhanyagolható mennyiséget használ tovább.

Nem kell velem egyetérteni, de megérteni az én álláspontomat is meg lehet.

Pont a tapasztalataim miatt nem térnék ki a hitemből. :)

Persze fájna nagyon, mert nem csak az igaztalan világ tehetne róla, hanem én is ugyanannyira, de hagynám... Elmondanám a véleményem, mérsékelten próbálnám terelgetni, ha nem tudok rá hatni, akkor sem zárnám el, vagy választanék drasztikus eszközt. Fájna, nagyon. Reménykednék, hogy ugyanúgy átlép a holt-ponton egyszer, mint én.