Össze van dőlve az életem és folyamatosan sírok. A barátnőimnek félek elmondani. Mit tegyek?

szia!

megpróbálok érdembeli tanácsot adni így látatlanban.

A következőket tapasztalatból írom: egy évvel voltam fiatalabb mint te,mikor bevettem egy levél gyógyszert. egy dolgot értem el vele: kimosták a gyomrom. nos,azt az ellenségemnek sem kívánom,milyen rossz.a szüleim nem figyeltek rám jobban,és senki se sajnált.inkább szidtak mint a bokrot és eltiltottak mindentől,ami szórakozás.

A konkrét problémádat nem tudom,de ismerős helyzet. Ilyen koromban(sőt nagyrészt manapság is) egyedül voltam mint a kisujjam.

Hidd el,ezen nem érdemes ennyire kiakadni. Kösd le inkább magad valamivel. pl. olvass,nekem ez segített túllépni(és segít mai napig is). ha akarsz,beszélgetek veled szívesen. Tatabányai vagyok,de a következő pár napban Felsőzsolcán,esetleg Miskolcon megtalálsz(megyek árvíz-menteni nagyapómékhoz.)

Fel a fejjel! Lesz még jobb,ez saját tapasztalat! attól,hogy öngyi leszel,vagy riogatsz bárkit,nem oldódik meg semmi!

Nyugi van és hullaszag ;)

Üdv,

Anchee (17L)

Ha Budapesten vagy környékén laksz akkor tőlem bármikor kaphatsz ölelést, vagy ha csak beszélgetni szeretnél szólj.

De így,hogy nem írod le konkrétan,hogy mi a baj nem tudunk igazán segíteni...):

Én is voltam már mély ponton (és néha még vagyok is),de megtanultam meglátni a dolgokban a szépet és észrevenni az apró örömöket(pl. én már egy csillagfényes éjszakának is tudok örülni vagy a holdnak).

De amúgy szerintem semmi sem történik ok nélkül. Ezeket a dolgokat át kell élned és majd a későbbiekben ezek fogják formálni a jellemedet. Hiszen amibe nem halsz bele az csak megerősít(szóval hagyj fel a gyógyszeres terveddel!).

És hallgass sok-sok zenét, olvass és alkoss valamit (írj,rajzolj,fess stb.), nekem ezek segítettek + a barátok, de úgy ők se tudtak volna segíteni,ha nem mondom el,hogy mi a bajom!

Az, hogy öngyi legyek nekem is megfordult régen a fejemben,de akkor eszembe jutott az,hogy még szinte semmit sem éltem és nem tudhatom,hogy még mi vár rám és mennyi minden jóból maradok ki... és nem bántam meg,hogy még mindig élek,hiszen azóta nagyon sok szép emlékkel gazdagodtam és még fogok is (attól függetlenül,hogy még mindig néha mély ponton vagyok).

Szóval sok sikert és ha bármiben segíthetek csak szólj!

Bye: Amy

16/L

Na akkor, most rögtön hagyd abba a hisztit és az önsajnálatot, és gondold végig h mi is a problémád.

Az h a barátnőid utálnak? És? Kik ők? Függsz tőlük? Elmondanám aki ilyenért utál nem igazi barátnő.

A másik, ha begyógyszerezed magad azzal csak magadnak ártasz. Amúgy ha be is vitetnéd magad a kórházba, mit érnél vele? Megmondom: jól kimosnák a gyomrod(ha egyáltalán túlélnéd) ami nem éppen kellemes, ha jönnének anyádék nem ölelgetnének meg. Ha az én lányom lennél jól megtépnélek h ilyen marhaságot csináltál. Szóval a szüleid nem díjaznák.

Elhiszem h néha minden összejön én is depis típus voltam ennyi idősen, de azért nem kell így elhagynod magad! Ha gondod van akkor próbáld megoldani, merj segítséget kérni, nem bőgni, mert úgy csak egy hisztis kislánynak fognak gondolni. Szedd össze a gondolataidat és hagyd abba az önsajnálatot mert ez nem fog rajtad segíteni.

22/L

Sziasztok!

Tökéletesen egyetértek az előttem "szólóval"!

Nem megoldás az önsajnálat és gyáva, szánalmas az öngyilkosság gondolata. A problémákat meg kell oldani nem pedig elmenekülni előle, már csak azért is, mert NEM LEHET!

Nem lehet, ne is hitegesd magad! Több lépésből áll, hogy túljuss ezen.

Az első:

MI IS A PROBLÉMA, MI VÁLTOTTA KI?

Ezt magadban le kell tisztáznod, baromi jó, hasznos ha leírod magadnak egy papírra! Miután megtetted, olvasd át. Valószínű, hogy nem fog tetszeni, javítani fogsz, újra fogalmazod stb. A lényeg, hogy ne azt írd le ami számodra a legkényelmesebb, hanem azt ami miatt félsz, amit nem mersz elmondani senkinek.

Ha megvagy, jöjjön a második lépés:

MIÉRT NEM MEREK ERRŐL BESZÉLNI, MITŐL FÉLEK?

Írd le, szerinted mik lennének a következmények ha valakinek beszélsz a problémádról.(Édesanyád, barátnőid, persze külön-külön) Olvasd majd át, gondold át, hogy mennyire reális amit leírtál róluk.

Harmadik lépés maga a bizalom:

MELYIKÜKKEL TUDNÁD MEGBESZÉLNI?

Az, hogy menekülsz, rávilágít arra, hogy képtelen vagy szembenézni egyedül vele. Csapongsz, nekikeseredsz, hülyébbnél-hülyébb gondoltatok kavarodnak benned. (pl:gyógyszer..)

Gondolt át a barátnőid közül Ki az akiben megbízol, aki nem add ki.Ha nincs ilyen, úgyis anonim vagy, írd le ide és olvasd el a hozzászólásokat.

Mivel nem írtad le, így több lépést egyelőre nem tudok írni..A lényeg ezzel a 3 lépéssel az, hogy felülkerekedj rajt, legyen erőd szembenézni vele és az önbizalmadat erősítsd!

(F/33)