Mennyi idő után szerettetek bele a párotokba? És honnan tudtad, hogy "ez szerelem"?

Ja, bocs, most látom, hogy nem tudod elképzelni, hogy nélküle élj, ezért félsz.

Nézd, az igazi szeretethez az is hozzátartozik, hogy elengeded a másikat, ha menni akar.

Ő szabad ember (akkor is az lesz, ha feleségül vesz netán), nem kényszerítheted magad mellé, csak elfogadhatod, hogy melletted van.

Nem érdemes gyötörnöd magad, mert ezzel csak a szép perceket teszed tönkre. Élvezd inkább az együttléteket, koncentrálj a jó dolgokra. Minél több közös jó élményetek van, annál nagyobb az esély rá, hogy nem keres mást.

"bele halnék ha mással lenne, vagy ha nélküle kéne élnem"

Szerintem ezt a mondatot nagyon szépen megfogalmaztad és ez már jelentheti a szerelmet, csak te lehet, hogy más típusú ember vagy. Másképp éled meg a szerelmet. Lehet, hogy nem mered, vagy nem tudod kimutatni igazán, vagy félsz bismerni magadnak.

Lehet, hogy magától a szerelemtől félsz és a csalódástól. Attól, hogy ha átadod magadat ennek az érzésnek, akkor jobban fog fájni, ha egyszer véget kell hogy érjen.

Én is sokáig így voltam, egyszerüen nem tudtam megbízni egy fiúban sem igazán, nem voltam képes senkit sem közel engedni a szívemhez. Most 1 és fél éve vagyok együtt a barátommal. Nekem ő az első komoly barátom, és néha még én is bizonytalan vagyok. Tudom, hogy szeretem, nem tudnám elhagyni. Nem is kellene senki más. De ha arra gondolok, hogy mondjuk megkérné a kezem, nem tudom mit válaszolnék. Mert félek én is a nagy, életre szóló dolgoktól. De mindenhez idő kell. Szerintem ne idegeskedj, ne húzd fel magad. Próbálj más dolgokra koncentrálni. Itt a nyár, próbálj olyan dolgokat csinálni amit szeretsz. Sportolj, vagy találkozz a barátaiddal, vagy ismerkedj új emberekkel. Ne görcsölj feleslegesen. Az idő majd úgy is rádöbbent arra, mit is kell tenned.

Ha ennyi ideje vele vagy, az jelent valamit. Majd akkor fogod megkapni a választ, hogy mit is tegyél, amikor a legkevésbé számítasz rá. Sok sikert!

A barátomat legelsőnek egyáltalán nem kedveltem. Se a jelleme, se a külseje nem tetszett. Állítólag neki már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus voltam.

Aztán nem adta fel, barátkoztunk, társasággal eljártunk erre-arra, szépen lassan megismeretem és beleszerettem. 2 év barátság után elhívott randira és akkor döbbentem rá, hogy úristen mennyire szeretem én ezt a fiú!:)

Szóvel lehet, hogy neked is csak időre van szükséged és még nem alakult ki "teljesen"a szerelem. De ha azt írod, hogy nem tudnád elképzelni mással az életed az jót jelent:)) Ne keseredj el, élvezd minden percét amikor együtt vagytok.

17.44-es vagyok:)

Na látod, minden rendbe jött:)) Néha vannak ilyen is elbizonytalankodások de ez ne riasszon el:)