Ma van a szülinapom, de párom még fel sem köszöntött. Túlreagálom, vagy szemét dolog tőle?

Fél 1-kor jött haza, amikor is én már aludtam. Mielőtt elkezdené valaki a rosszmájúskodást, hogy mi a fenét csinált addig, olyan munkája van, ami a kiszabott feladata elvégzéséig tart, és nem egy bizonyos óráig. Nem bírtam kivárni, de reggel felköszöntött! Kaptam egy hatalmas csokor virágot, és megígérte, hogy támogatni fog az álmom elérésében, ihez nagyon közel vagyok! Így már jobban érzem magam! Ez a legjobb ajándék! Köszönöm mindenkinek a kérdéseket, kommenteket, érdeklődést. Jó látni, hogy vannak rendes emberek is.

Még egy komment, csak hogy lásssátok aggodalmam előzményeit. Tavaly a születésnapom teljesen feledésbe merült. Én meg voltam olyan hülye, hogy csak megsértődtem, és nem szóltam semmit. Na, most nem így tettem! Megkíméltem magam egy kis kellelmetlenségtől.

Amíg nem válik valóra, addig nem szeretném elkiabálni. Másnak talán nem is tűnne nagy dolognak!