Másnak is ellenezték a házasságot a szüleik, mikor megtudták, hogy összeházasodnak?

Szerintem csak most jöttek rá, hogy "elveszítenek". Kirepülsz. Mert ahogy írod, eddig szülőknél éltetek. Most viszont van saját lakás, lesz házasság. Teljesen függetlenek lesztek.

Ezen minden szülő átmegy. Mindenki máshogy reagálja le. Az én anyukám csak sírt, amikor elköltöztem és azért volt egy-két nem kedves beszólása is, hogy minek hagyom itt, stb. Apukám meg csak nevetett, és mondta neki, hogy nem a világ végére költözöm, ezután is fognak látni :D

Szóval szerintem nem a pároddal vagy a házassággal lenne gond, csak megijedtek, hogy most megváltozik az ő életük is.

De majd biztosan örülni fog, ahogy készülődtök az esküvőre, majd biztosan ő is élvezni fogja.

Én 21 voltam, mikor a barátom megkérte a kezem. Ekkor már több, mint egy éve együtt éltünk albérletben, nem függtünk egyikünk szüleitől sem semmilyen értelemben, a kapcsolat is több, mint 4 éves volt akkor, tehát nem egy futó kaland. Mikor anyum megtudta, hogy az eljegyzést esküvő is fogja követni (nem tudom, miért gondolta hogy nem) teljesen kiakadt. Veszekedett, kiröhögött, minden hülyegyereknek elmondott minket. Azt is mondta, hogy ha tudta volna, hogy ez lesz a vége akkor nem engedi meg, hogy járjunk (szerintem ebbe alapból nincs is beleszólása), meg hogy azt hitte ennyi idősen több eszem lesz és abbahagyjuk ezt a bohóckodást, aztnde se tudjuk mit csinálunk, meg hogy azt hitte, hogy párom ennyi idő alatt rám un majd és elhagy, mert engem nem lehet szeretni, csak kihasználni, stb. Ha mondtuk valakinek, aki örül is neki rögtön rávágta, hogy "de ez még majd sokára lesz". Ilyenkor mindig kijavítom, hogy 1-2 éven belül. Erre volt, hogy gúnyosan megjegyezte, hogy "lesz az még 7 év is". Egyiken sem szeretnénk nagy esküvőt, vagy 2 tanús lesz vagy szűk család (szülők, testvérek) lesznek csak ott, tehát az sem indok, hogy sok pénzbe kerül meg évekig kell rá gyűjteni. Csak anyum ő hallani sem akar róla, hogy nem lesz ott az egész család, ezért hajlok én a 2 tanús felé, mert anyum sokszor szervezkedett már a hátam mögött és félek, hogy az esküvőn is megtenné.

Azzal szokott érvelni, hogy unokatesóm 30+ éves, de még ő sincs férjnél és rosszul fog neki esni, hogy én meg igen. Költözésnél ugyenez volt, hogy uncsim még otthon lakik, mennyire rosszul fog neki esni, hogy én meg nem. De ezt nem gondolhatja komolyan, hogy 30-40 éves koromig halogassak én is mindent, nehogy uncsimnak rosszul essen. Vagy ha neki pl. soha nem lesz gyereke akkor nekem se legyen? Szerintem ez egy nevetséges kifogás.

Tudom, hogy ő nem így tervezte az életem, ő nem akarta hogy férjem, gyerekeim, barátaim legyenek, csak hogy 30 évesen 3 diplomával otthon lakjak, de ez akkor is az én életem és nagyon rosszul esik, hogy az anyám mindenre így reagál. Még csak azt sem lehet mondani, hogy párommal van baja, mert egy tisztességes, dolgozó férfi. Neki is segített otthon bármiben és apum amég élt fiaként szerette.

Tudom, hogy mi fiatalok vagyunk, de egyiken sem voltunk soha bulizós, pörgős emberek, akik ki akarják élni magukat, boldogok vagyunk együtt, akkor minek várjunk még 10 évet? Anyámnak úgyis mindig mindenre lesz kifogása és amúgy sem ő dönti el, hogy én mit, mikor szeretnék. Ez az, amit nem tud elfogadni.

Sajnos elég szülő "bolondul meg".

Nem mindenki képes elfogadni, hogy a gyereket NEM magának csinálta, annak lehet és KELL is kegyen saját élete, stb.

Általában azok viselkednek így, akiknek a gyerekük volt az "életcél", és semmi értelmes elfoglaltságuk nem volt mellette.