Házasság után hogyan oldottátok meg az anyagiakat?

16:08 vagyok.

elírtam egy mondatot:

'De addig számomra is rendkívül furcsa a KÜLÖN kassza.'

A külön kassza egy ponton túl nem működik. Számomra mégis eddig jó volt, mert önállóságot biztosított. De ez csak azért volt, mert volt elég örökölt tartalékom. Mi megszoktuk élettársammal, hogy külön kasszán vagyunk. Ez neki tökéletes, és eddig nekem is az volt, mert nem szóltunk bele egymás hóbortjaiba, a másik szerint felesleges kiadások miatt nem volt semmi konfliktus. Most viszont azt érzem, ez a 1,5 éve megszokott dolog nem fog működni hamarosan, mert az örökölt összeg rohamosan fogy, a fizum csak a napi vásárlásokra elég, rezsire nem. Szóval párom hamarosan ott találja magát, hogy minden rezsit neki kell állnia. És akkor lehet, hogy lelép.

Bennem meg erősödik az érzés, hogy a novemberre tervezett teherbeesésem nem fog megvalósulni, mert én anyagilag nem engedhetek meg magamnak egy gyereket.

Ha közös kasszán lennénk, valószínű ez az érzés nem alakult volna ki bennem, de iszonyú félelmet, kiszolgáltatottságot érzek arra a gondolatra, hogy gyesből kell megélnem. Valószínű nem aggódnék annyira, ha csak rólam lenne szó, de mivel a kutyáimról én gondoskodok, ezért nagyon erős félelmeim vannak. Tulajdonképpen azt hiszem, én mintapéldája leszek a pszichológiai alapon meddő nőknek, egyszerűen ha létezik ilyesmi, nálam jelentkeznie kell, mert a fizetésem nem biztosít megélhetést nekem gyerek mellett.

Ide jutottunk a külön kasszával, de ennek ellenére is én magam ragaszkodom a legjobban a külön kasszához, mert valahogy a szívem mélyén tudom, hogy egyedül fogok maradni. Annyi pszichológus leírta már, hogy az ember nem monogám típus, pontosabban monogám, csak 4-5 évente mással, és én nem is szeretnék azon nők közé tartozni, akik eltűrik a pasi félrelépéseit, mert kisgyerekük miatt kénytelenek nyelni. Akkor inkább nem kell gyerek.

Lehet, ha lenne valaki, aki anyagilag gondomat viseli, kicsit másként érezném, de igazából irtózom a gondolattól, hogy bármelyik férfitól függjek, és gondoskodni kelljen rólam, mint gyerekkoromban. Bár vágyom rá, igazából nem várom el a pasiktól azt, hogy költsenek rám. Csak így nem lehet közös életet építeni.