Házasság után hogyan oldottátok meg az anyagiakat?

Mi úgy csináljuk,hogy a rezsit felezzük és a többi közös kiadást pl. étel,tisztítószerek,valaminek a javítása stb. Az ételnél ennyire azért nem vagyunk mániákusak,hogy vezetjük,hogy ki mennyit adott bele.De például kb. tudom,hogy miket szeretünk,a hétvégi nagybevásárlás elött összeírok egy listát a férjemmel,hogy mire van szükség,mi fogyott el stb. A végén pedig felezünk.

A fizetésünk fennmaradó részét pedig mindenki arra költi,amire akarja.Így nincs abból vita,hogy ki hányadik pulcsiját veszi meg vagy cipőjét vagy dvd filmjét.

Ez olyan, mint mikor az egyetemisták közös lakást bérelnek és megfelezik a költségeket.

Nálunk közös számla van, saját kártyákkal, arra mennek a fizetések, arról vonják, amit beállítottunk, hogy vonják, a maradék csekkre is onnan vesszük ki a pénzt, vásárolni is arról szoktunk, nem kérünk engedélyt sem, férjem pl. bevásárol a horgászboltban, én ruhát veszek, vagy virágokat stb. Mielőtt tv-t vesz mondjuk azért közli, vagy ha kell egy hűtő stb azt együtt nézzük ki. Több, mint 20 éve jól működik.

Második vagyok:

A mi módszerünk is évek óta működi.Anyagi kérdésen még soha nem vitatkoztunk és egyikünk sem érzi úgy,hogy kidolgozza a lelkét,a másik pedig csak költ.Csak arra költök,amire telik és megdolgoztam az áráért,így nincs lelkiismerefurdalásom nekem sem és neki sem,ha a saját hobbijára ad ki pénzt,mert azért ő dolgozott meg.A közös terheket pedig együtt fizetjük,ahogy együtt is használjuk őket.Az ilyen nagy kiadásnál pl. hűtő,tévé mi is közösen vesszük és fizetjük.

Én kártyára kapom a fizetésem, jelenleg a gyesemet, a férjem meg kp-ba kapja.

A kártyáról vásárolunk mindkettőnknek, ha az leürül, a kp-t költjük.

Tejlesen közös, soha nem volt ebből gondunk. Annak ellenére sem, hogy jelentős különbség van a jövedelmeink között.

A környezetemben szinte kivétel nélkül azt látom, hogy mindenki egy kasszán van.

Szóval egy számlára érkezik mindenki fizetése, és abból fizetnek mindent: rezsi, bevásárlás... Ha valami nagyobb kiadás van(hűtő, telefon, tv), azt mindig megbeszélik, és együtt veszik meg, és mindig szólnak, ha nagyobb összeget pl. 10 000 ft-ot vesznek le a számláról. De nem azért hogy ellenőrizgessék egymást, hanem hogy tudják, hogy mire számítsanak hó végén. Nyilván egyik fél sem költekezik őrült módjára, és beleszólhatnak abba, ha az egyik fél valami hülyeséget akarna venni, de nincsen beszabályozva, és nem megy a vita azon, hogy minek veszel még egy táskát, hiszen felnőttek vagyunk: egyrészről én sem vagyok lüke, hogy minden butaságra elköltsem a fizetést, és a párom sem akar nekem rosszat, amikor azt tanácsolja, hogy esetleg várjak azzal a tárggyal. Még akkor sem, ha valamelyikük többet keres, hiszen nem azzal házasodunk, aki fillérre pontosan ugyanannyit keres, mint mi:)

Több mint harminc éve mindent összedobtunk. Közös a bankszámla, két kártyánk van. Mindkettőnknek ez a második házassága.Amit az előző házasságból hoztunk, lakás, ház,minden közös. Így anyagilag is sokkal könnyebb.

Megbízunk egymásban!!

Mi nem vagyunk összeházasodva, csak együtt élünk 1 éve párommal, de mindent közösen fizetünk.

Van külön pénztárcánk, mindig van mindkettőnknél pénz, de hogy mikor ki fizet, az azon múlik, hogy kinek sikerül előbb elővennie a pénztárcáját. Teljesen mindegy, hogy ki fizet, hiszen minden közös.

Szerintem ha felezgetnek a felek, az csak azt mutatja, hogy nem bíznak egymásban, vagy nem eléggé. Én itt csak arra tudok gondolni, hogy az embereknek valószínű az jár az agyában, hogy 'ha esetleg elválnánk, én se tartozzak, meg ő se'.

És nem kell letámadni ezért, mivel a mondatom elején ott volt a 'szerintem' szó!