Összejönnél/járnál testi hibás nővel?

Senki nem tökéletes, én sem vagyok az. Ha beleszeretnék, akkor biztos, hogy ez nem volna kizáró tényező, DE egy kerekesszékes ember egy teljesen más életképet vetít előre, tehát én szándékosan biztos, hogy nem szeretnék bele. Lelkileg egy ilyen dolog mind a két fél számára megterhelő.

A kar hiánya már kevésbé zavaró, ott inkább csak esztétikailag zavarhat. (Bár nem szívesen sütnék, főznék, vasalnék, egy olyan embertől pedig, akinek az egyik keze hiányzik, nem lehet ezeket elvárni.)

A sántaság meg valami hihetetlen módon nem zavar. Nem is említeném egy lapon a másik két említett testi hibával.

Leginkább a személyiségtől függ. Ha valaki elbűvöl, és beleszeretünk, akkor úgy szeretjük, ahogy van. Ha a testi hibától függetlenül egy életerős, vidám, fiatal emberről van szó, aki lelkileg és szellemileg egészséges, akkor pl. egy hiányzó végtaggal meg tudnék békélni. A kerekesszék attól függ, hogy az illető mennyire tud egyedül boldogulni, és hogy pl. a szexuális együttlét lehetséges-e. Mert annak hiánya azért megkeseríti a kapcsolatot.

Ami kizárná, hogy mélyebb kapcsolatba belemenjek, pl. ha több végtagja hiányzik, vagy ha az arcát vagy a testét nagy mértékben eltorzítja valami. És azt sem tudnám tolerálni, ha akár egy kisebb testi hibájának a megszállottja lenne, vagyis ha nem tudja természetességgel kezelni, hanem állandóan azzal foglalkozik, akár kisebbségi érzése van miatta, akár szándékosan mutogatja, felhívja rá a figyelmet.

Egyébként ha életem szerelmével, akivel 7 éve vagyok együtt, bármi ilyesmi történne, akkor is kitartanék mellette.

25/L

Ez lemaradt: 20F

(Az első 10:40-es voltam. :))

8 éve vagyok együtt a férjemmel és ha valami történne vele, például balesetben elveszítené valamelyik végtagját vagy kerekesszékes lenne, akkor is egyértelmű, hogy vele maradnék, hiszen attól még ugyanúgy őrülten szerelmes vagyok belé és nem zavarna a testi hibája, mert a lelkét szeretem.

Viszont őszinte leszek, ha 8 éve úgy ismerem meg, hogy valamilyen komoly testi hibája van, akkor esélyt sem adtam volna a kapcsolatunknak. Valamint ha újra társat kellene választanom, akkor is így gondolnám. Így is éppen elég nehéz az élet, nem akarom még jobban megnehezíteni.

24/L

Nekem Édesapám mozgássérült volt (kisgyerekkorától kezdve), ugyan nem kerekesszékes "csak" bottal járt. Viszont soha nem engedte, hogy ez bármiben is gátolja! Fantasztikus ember volt, szenzációs személyiséggel és ezért világ életében imádták a nők. (Múlt idő azért, mert sajnos már egy ideje nincs közöttünk... :( )

Ezáltal tapasztaltam, hogy ha az ember akarja, akkor az ilyesfajta fogyatékosság nem kell, hogy gondot jelentsen. De ehhez olyan hozzáállás kell, amilyen az övé volt.

Rajta keresztül is, és máshonnan is, ismerek azonban olyan mozgáskorlátozottakat is, akik tényleg meg vannak keseredve emiatt, önbizalom hiányosak és életük központi kérdése a fogyatékosságuk. Ilyen is van sajnos.

De sok olyat is ismerek, akiknek Apukáméhoz hasonló a hozzáállásuk, és mindannyian boldog családi életet élnek!

Szóval számomra ez abszolút csak a személyiségtől függene, önmagában a testi hiba nem okozna problémát.

Szia!

nekem is van,testi hibám,gerincferülésem van,igaz lesz majd műtét is,de ennek ellenére van párom és szeret engem.:)

22/L

És mi a helyzet a siketekkel, vakokkal??

én nem zárnék ki semmit, minden lehetséges.

Egyszer nagyon szerettem egy siket fiút. még meg is tanultam a jelnyelvet miatta. és nem bántam meg