Boldog lehet valaki egy olyan feleség mellett akit nem szeret?

"Terápiára jártam, és mindketten dolgoztunk azon,, hogy megjavuljon a kapcsolat. Most tűzzel égünk egymás felé. Ez szerelem, ez boldogság."

Igen, sokan nem veszik tudomásul, hogy a boldogság nem csak egy érzés, ami csak úgy jön... Dolgozni kell rajta, ha másként nem megy, akár terápiás segítséggel. De általában megy az anélkül is, csak azt kell elfogadni, hogy ha gond van, nekem kell változnom...

"Azért szerintem azt is fontos látni, hogy a boldogságot nem egy másik ember fogja megadni nekünk. Aki egyedül sehogy sem képes boldog lenni, mert kifejezetten attól teszi függővé a boldogságát, hogy van-e párja, gyereke, stb., annak sokkal nehezebb dolga van a boldogság megtalálásában, mint aki egyedül is képes boldog lenni."

Ez részben igaz. Aki egyedül elveszettnek, boldogtalannak érzi magát, annak lenne dolga magával...

De én hiszek abban, hogy egy jó kapcsolat nagyobb boldogságszintet ad, mint amit egyedül el tudnánk érni.

"A feleségen múlik."

Ebben bizony sok igazság van. Nem mondom, hogy minden helyzetben 100%-ig helytálló, de biztos vagyok benne, hogy általában tényleg nagyobb részben a nőn múlik.

Bár részben OFF, de szerintem az is idetartozik, hogy ezt a felállást hogyan éli meg a nő, akit nem szeretnek. Ő szerelmes? Ha igen, tudja, hogy nem talált viszonzásra? Ezt el tudja fogadni, vagy reménykedik, hogy változni fog a helyzet?

Bennem, felmerül a kérdés, hogy etikus-e a szerető felet abban a reményben ringatni, hogy őt is viszontszeretik. Aki így köt házasságot, az megfosztja a másik felet is hosszú évekre attól, hogy megtalálja azt az embert, akit szintén tud szeretni, de aki viszont is szereti.

Ezért nekem annak a válaszolónak a története, aki diszkrét és tapintatos és nem érezteti a feleségével, hogy nem szerelmes belé, nagyon elgondolkodtató, és nagyon sajnálom a feleséget, mert nem ismeri az igazságot és nem volt lehetősége eldönteni, hogy akarja-e így is ezt a házasságot, vagy sem.

Ennél már az is jobb szerinte, ahol megbeszélik őszintén, hogy mit éreznek a felek egymás iránt, és nyíltan vállalják, hogy lehet, hogy a kapcsolatuk csak egy bizonyos ideig fog tartani, amíg nem találnak rá a szerelemre.

Plusz ott van a csaladalapitasi vagy. Bennem huszonevesen mar nagyon eros volt, hogy csaladot, gyerekeket szeretnek. Arrol nem tehetek hogy csak szep lanyokba tudok beleszeretni, ha magam nem is vagyok az.

Mikor vegre akadt egy lany aki erre jo jeloltnek bizonyult, nem hagytam eluszni, mert nemhogy abban nem voltam biztos hogy mikor lesz masik, hanem abban sem hogy egyaltalan lesz-e.

Es attol meg hogy a hazassagomat magat nem neveznem boldognak, a gyerekeim nekem boldogsagot adnak.

35.

Ha így gondolod érzed,akkor maradj ebbe a tudatba,és éld így az életed,ha te így vagy boldog. Sok sikert,szép boldog életet kívánok.

35-36. Ez szép és jó. És rémesen önző hozzáállás.

Egy pillanatra sem gondoltál arra, hogy a feleséged talán megérdemelné, hogy olyan ember házastársa legyen, aki őt viszontszereti?

Szomorú egyébként, hogy így gondolod, hogy ennyire nem volt esélyed igazi szerelemmel házasodni. Elképzelhetőnek tartom, hogy önismereti és önértékelési problémáid lehettek, hiszen írod, hogy mindig olyan lányokba szerettél bele, akiknél semmi esélyed nem volt. Ilyen nem történik azzal, akiből sugárzik az élet. Úgy értem, a nagyon szép lányok gyakran választanak kevésbé előnyös külsejű férfiakat, nem feltétlenül gazdagokat, mert megvan a szikra.

Ha irántad sosem érezték ezek a lányoka szikrát, akkor tényleg nem tudtál jól választani, de valószínűleg nem azért, mert szerethetetlen, csúnya, stb. vagy, hanem mert nem ismerted fel te sem helyesen, hogy mi is tenne boldoggá, talán azt hitted, hogy egy nagyon szép nő, pedig nem biztos, hogy ez lett volna a boldogságod kulcs, és míg a szép nőkre koncentráltál és arra, hogy mennyire nme te kellesz nekik, lehet, hogy hagytad elmenni magad mellett azokat a lányokat, akik boldoggá tettek volna és maguk is boldogok lettek volna melletted.