Boldog lehet valaki egy olyan feleség mellett akit nem szeret?

Ez attól függ, hogy mit nevezel boldogságnak. Amikor két ember jól megvan együtt, nem bántják egymást, hanem tisztelik, támogatják, stb. az ad egy hatalmas pluszt az életben, érzelmi biztonságot, és komfortot. Már ez is olyan keveseknek adatik meg, hogy rengetegen hálásak és boldogok lennének, ha ez az állapot várná őket odahaza.

Nem lebecsülve a fenti állapotot, én úgy érzem, a boldogság a házasságban ennél egy kicsit több. Nem sokkal, csak egy szikrával, de pont ez a szikra különbözteti meg a barátságot az igazi férfi-nő kapcsolattól. Azért nem szerelmet írtam, mert az már tényleg nagyon ritka, hogy két ember évtizedeken át folyamatosan szerelmi lázban égjen, de az reális elvárás, hogy a tűz ugyan hol kicsit jobban, hol éppen kevésbé lobogjon, de életük végéig biztosan meglegyen a parázs. Ez adja azt a plusz melegséget a kapcsolatnak, ami a barátságból hiányzik.

Na most ehhez képest, ha még a feltétlen tisztelet és egymás támogatása és a baráti viszony sincs meg (bizalom, őszinteség, jóakarat), akkor a válaszom teljesen egyértelműen NEM.

5: de te no vagy, az mas.

Nem ugyanazok az erzelmi szuksegletei a ket nemnek.

Azok altalaban a hosszantarto kapcsolatok, ahol a feleseg szerelmes(ebb).

Egyebkent a sajat peldamat mondom: nem mondanam hogy 100%-ig boldog vagyok, de ha megforditjuk a dolgot boldogtalanabb lennek egyedul.

Van ket gyerekem akik megadjak a boldogsagot.

Persze, eleinte en is olyan noket kerestem akiket szerettem/tudtam volna szeretni, csak hat nekik nem kellettem, igy megallapodtam egy olyan mellett, aki engem szeret. Nem vagyok bele szerelmes, soha nem voltam, de szerettem volna mar csaladot, gyerekeket, es erre o volt a jo jelolt (meg kb az egyetlen, szoval nagyon nem tudtam valogatni)

Bizton állíthatom, hogy lehet.

Idestova 11 éve vagyok együtt a párommal. Van egy közös kislányunk.

Sose voltunk szerelmesek egymásba.

Jóban lettünk, és mindketten ki akartunk szakadni az akkori élethelyzetünkből.

Megbeszéltük

Utolsó: azért a te példát semmiképp nem követendő szerintem. Ne legyen igazam, de ezek a kapcsolatok szoktak válással végződni, amikor a gyerekek kirepülnek, és találkozol egy olyan nővel,akibe szerelmes vagy. mert lehet, hogy boldogtalanabb lennél egyedül (naná!), de a

szerelmi boldogságra az embernek igénye van, és kevesen tudják megállni, hogy ne nyújtsák ki érte a kezüket, amikor megtehetik, és inkább a hűséget válasszák. És ha mégis hűek maradnak, az sem a boldogságról szól.

Szóval te a kényelmet választottad a boldogság helyett. A feleséges viszont szeret, viszonzatlanul. neki szerinted ez meddig lesz így jó?