Pasik, szoktatok a párotoknak segíteni, mondjuk ha még gyerek is van? Mit? És hogyan zajlik egy családi hétvégétek?

Nálunk két éves a kisfiú, és a párom mindenben segít. (Én vagyok a nő.) Szeret főzni, gyakran mosogat, és hétvégente időnként elviszi a kicsit játszótérre is, vagy éppen metrózni, HÉV-ezni.

Igaz, amióta újra dolgozik, kevesebbet foglalkozik a kicsivel, általában enyém a fürdetés (régebben felváltva fürdettünk), és tisztába is kevesebbszer teszi, ha itthon van. A nagytakarítás is az enyém, porszívózni utál. :) Azonban általában segítőkész, és én lázadok is, ha nagyon nem hajlandó semmit csinálni, hiszen én non-stop szolgálatban vagyok az eleven lurkónk mellett... Megmondtam neki, hogy majd ha annyit keres, hogy fussa takarítónőre, akkor nem fogom szekálni, hogy segítsen kicsit.

Egyébként nem vagyok házisárkány, de első perctől kezdve tisztáztam vele, hogy nem vagyok sem robot, sem cseléd, és ha mindent rámhagy, akkor felkészülhet rá, hogy megeszi majd a kosz. Közös otthon, közös munka. Persze, én most itthon vagyok a kicsivel, tehát a munka jelentős része az enyém, de hétvégén most is segít a párom is.

A pasik olyanná válnak, amilyenné a nők teszik őket. Most lázadj, mert később már értelmetlen lesz...

Tegnapelőtt 16:58-nak:

Az agresszivitás valóban nem tűnik fel az első randin (gyakran még a sokadikon sem, mivel az ilyen emberek általában brilliánsan tudják eltitkolni a valódi énjüket az udvarlási szakaszban). Azonban vannak apró jelek, amik árulkodóak lehetnek, főleg annak, akinek már volt része agresszív társban. A verekedős férfiak komplexusokkal küzdenek, gyakran betegesen féltékenyek, nincs önbizalmuk. Árulkodó lehet, ha szapulják a nő barátait, vagy ha lelkesen hangoztatják, hogy a nőnek otthon a helye, és minden nő, aki a párja nélkül jár el (akár csak egy ártatlan teázásra is a barátnőivel) az r*banc.

Az ember lakva ismeri meg a társát, ez tény. De a párkapcsolatokban a játékszabályok már a kapcsolat elején kialakulnak. Az a nő, akinek erős az önbecsülése, nagy valószínűséggel kisebb eséllyel válik áldozattá, mint mártír társa, hiszen ő már a kapcsolat elejétől megköveteli magának, hogy becsüljék, és nem megy bele olyan helyzetekbe, ami számára megalázó. Az ilyen nőktől az agresszív pasik menekülnek, hiszen tartanak tőlük.

A kérdezőnek tehát valószínűleg van némi része abban, hogy mindig rossz pasikba botlik, bár erről ő maga nem tehet. Azonban amíg ő saját maga meg nem tanulja tisztelni saját magát, addig mindig is jó esélye lesz arra, hogy újból áldozattá váljon.

Egyetlen "szerelem" sem ér annyit, hogy olyan áldozatot vállaljunk érte, ami számunkra már megalázó. A szerelem kétoldalú dolog, és nem vagyunk kötelesek feláldozni magunkat egyetlen pasiért sem. Ha önként vállaljuk a kapcsolat elején a háztartási robot szerepét, akkor később már hiába lázadunk. Azonban ha rögtön szólunk, amint soknak érezzük a ránk szakadt munkát, még jó esélyünk van rá, hogy a párunk észbe kap, és a segítségünkre siet, már csak a családi béke kedvéért is...

Nagyon helyes, kérdező, ki kell, hogy állj magadért, mert a pasi magától nem fog változni.

Ami az agressziót illeti, nos, én csak általánosságokat írtam, de létezik olyan is, aki teljesen normálisnak tűnik, otthon mégis veri az asszonyt... Minden esetre ez a ritkább. Az önbizalomhiányban viszont biztos vagyok, mert egy olyan pasi, akinek rendben van az egója, az soha az életben nem fog megütni se nőt, se gyereket. Aki üt, az gyáva. Esetleg csont sötét az értelmes vitához, így ököljog alapon bizonyítja az igazát.

Nem tudom. Minden esetre nem árt, ha a friss kiszemeltünket, mielőtt összeköltöznénk vele, kissé leitatjuk. Az nagyon beszédes, hogy piásan hogyan viselkedik a többi emberrel. Aki részegen agresszív, az nagy valószínűséggel józanul is inkább az. Aki viszont részegen is barátságos, az sosem bántana téged sem. (Az én párom részegen "szerelmes"... :) Igaz, életemben eddig összesen kétszer láttam ilyen állapotban a 7 évünk alatt...)