Extrémen spórolós emberrel volt már dolgotok?

Unokatesóim apja volt ilyen. Alig fūtöttek, a gyerekek szobája belülről csupasz vakokat volt, szedett-vedett bútorokkal, ruhájuk alig, és még a legolcsóbb pàrizsi is szeletre ki volt számolva. Se nyaralás, se kirándulás, még szülinapi ajándék sem volt náluk soha.

Viszont a házukon kívülről az akkor legmenőbb vakolat, az udvar parkosítva, a garázsban nyitott tetejū sportkocsi.

Sose értettem ezt a kettősséget.

A gyerekek dicsekedni jártak át hozzánk, az apjuk küldte őket, közben a nyáluk csorgott a játékainkat, kajánkat látva, pedig a szüleim tök átlagosan kerestek.

Anyu persze mindig megetette őket, meg jókat játszottunk, és amikor nagyobbak lettek, ők is megértették, hogy nem az a normális, ahogy ők élnek. Egyikük sem örökölte az apjuk hülyeségét.

13-as azért van átmenet a hajléktalan kinézet-meg a drága ruhák között...

Nekem például gond nélkül kiadják a patikában ezeket,és nem drága ruháim vannak...

Ami még eszembe jutott, az a fürdés. Régen kisgyerekként megvolt a rendszer, hogy heti 1-2 fürdés és akkor is "sorrendben" a kicsi kezdi és apa az utolsó ugyanabban a vízben. Szerencsére ez csak kis korban.

Vagy sokszor apám szinte ordított velem, hogy menjek át nagyszüleimhez, mert "adnak pééénzt". Hozzáteszem szinte mellettünk laktak, így is sokat látogattam őket, szinte minden nap. Ő meg nem azért mondta, hogy menjek át, mert család, meg szeretet. Hanem azért mert adnak pénzt és hát mégis csak ingyen pénz.

Hallottam olyat, h vki reggel tojást főzött utána meg abból a vízből lett a tea:D

én pedig segtörlésre egy darab papírt használok de azzal is min 3-szor törlöm ki

szobát is akkor tapétázok ha majd lerohad a falról

de nem vagyok igénytelen:D

Nekem párom anyja ilyen. Igaz nem dolgozik, otthon lobálja a lábát, igy muszáj kicsit visszafogni a költekezést, hiszen a férje kevés fizetéséböl élnek négyen.

Örökösen sporol, de közben minden marhaságot megvesz ami akcios, még akkor is, ha nincs rá szükség, DE legalább akcios volt! Barátomnak rendszeresen bevásárol az akcios kajákbol, majd mikor vasárnap este megy/megyünk vissza a 250 km-re lévö koliba, bepakolja neki. Mondom neki anyuka, nálunk is van Tesco, és ugyanazok az akcios kajákat árulják, ne cipeljük már a vonaton a fagyasztott rántott csirkemellet és mirelit krumplit, egyrészt van elég pakkunk, másrészt kiolvad teljesen mire visszaérünk, inkább adja ide a pénzt, megveszem a fiának a helyszinen. Válasz: Dehát akcios volt..és tudom, hogy abbol a pénzböl nem akcios kajákat fogtok venni, ami csak felesleges költségeket generál, és ha már egyszer akcios, akkor ki kell használni, mert nem mindig akcios az ilyen jo minöségü hus. Jo mondom, akkor inkább hagyjuk, azt már meg sem emlitem neki, hogy mellesleg az édesdrága fia néha kidobja a kukába azt az akcios terméket, mondván ki nem állja (néha nem ártana kikérdezni, hogy szereti-e azt az akcios terméket), de fö, hogy akciosan hozzájutottunk!

Nemrég náluk voltam egy hétvégét, hozza reggel a friss kakaoscsigát és kiflit, májast és paradicsomot. Mondom de aranyos anyukád, ezt a kiflit imádom, de nem sürün eszek, mert viszonylag drágállom ahhoz képest, hogy milyen picike. Már ott olvadoztam milyen rendes anyosom van, biztos tudta a fiátol mire vágyok, és probál elkényeztetni azon a két napon, ami el is mult abban a pillanatban mikor beléptem a Tescoba, és megláttam, hogy a kakaoscsiga, az emlitett kifli és a májas akcios termék volt. Hát mondom legalább nem kellett csalodnom.:D Jo, nyilván nem hálátlan dög vagyok, szimplán vicces szitu volt, hogy megint akcios termék került csak az asztalra.

Amennyi idöt akcios kaják keresésére eltölt, már rég elmehetett volna dolgozni, és nem kellene a kuponokat és hirdetéseket böngésznie egész nap.

Nálunk apám ilyen. Ha kell valamit csináltatni, például mert már szétdől a kerítés, anyu pedig felbecsülteti szakemberrel, hogy mennyibe kerülne a minőségi munka, ő felháborodik, és hogy mondjuk x összeg erre rengeteg, ő MAJD a negyedéből megcsinálja (noha nem is ért hozzá, meg amúgy is egész nap dolgozik-következésképpen lenne rá pénze-szóval azt sem tudja, mikor lenne ideje rá), de ennyiért csak azért se, kész rablás.

Ilyenkor egy fél évre el is tolódik a dolog, csak nem csinálódik meg magától.

Anyu ilyenkor rendszerint intézkedik, suttyomban, apám meg persze dühöng, szidja, mint a bokrot, hogy ennyi pénzt kiadni, kész rablás, anyám nem normális, és így tovább.

Aztán idővel belenyugszik. Sőt a legjobb, amikor saját ötleteként büszkélkedik vele, hogy ugye csak jó volt megcsináltatni a terasztetőt, nem tűz állandóan ide a nap 😀

De mi már ismerjük, beletörődtünk, hogy ilyen.

Ha nem nősül meg, sose készül el a ház sem :)

Van az egészséges spórolás - a nem szóroma pénzt,

és van a beteges.

A két Flick vagyon története, Flick életrajzi műve elérhető antikváriumokban, szép példamű, a világ egyik leggazdagabb embere volt, de élete végéig kopott, foltozott zakóban járt, és a tulajdonában lévő Mercedes gyár ingyen adott neki sofőrt kocsival, mert annyira gáznak érezték a spórolását.

Mindig meg kell nézni, hogy milyen befektetéseid vannak, azok mennyi pénzt igényelnek és mennyit hoznak, a háztartás mennyit hoz és visz, hosszabb távon milyen változás várható.

A társaság egyik fele nem lát előre, csak az orráig és leszólja a másik gazdálkodását, mert nem látja át, hogy mi miért történik, a másik fele meg nem képes egyszerűen kezelni a pénzt, egyik fajtája akinek a kezén felhalmozódik de nem tud mit kezdeni vele, a másik meg akinek szétszalad a kezéből.

Családon belül le kellene ülni egy őszinte kiszámolósdira egyszer és akkor kiderülne, hogy apuci melyik kategóriába tartozik, de ahhoz a jelenlegi és a várható változásokat átszámolva át kellene rágni mindent. Ha viszont külön éltek, akkor nem biztos, hogy ő akarja-e ezt, ez is megmutatja a kapcsolat mélységét.