Lányomnál találtam egy bucsú levelet, egy borítékba. Leírja hogy mennyit szenved nem bírja tovább! stb. Most teljesen ki vagyok! Elvigyem pszichológushoz? Mit tegyek?

Szia!

Szerintem meg ha rá volt írva, hogy "anya sajnálom", és látható helyen volt, akkor mondd meg nyugodtan, hogy megtaláltad... de mindenképp beszélgess vele és ne csak egyszer! és hallgasd meg és ne ítélkezz semmiért, hanem legyél nagyon megértő és éreztesd vele, hogy számíthat rád bármikor és bármiben!

Bár előttem már páran elmondták,én is azt mondom,hogy beszélj vele,de nagyon gyorsan.Ha tényleg látható helyen volt a boríték,hogy láthattad az "Anya sajnálom" feliratot a borítékon,szólhatsz a levélről is.Ez nem számít kutatásnak,ha elöl hagyta,nincs olyan anya,aki egy ilyen címre fel ne kapná a fejét és ne olvasna bele.Mondom ezt úgy,hogy nekem is volt ilyen korszakom,írtam egy csomó búcsúlevelet,tervezgettem a halálomat,de mostanra már annyira szégyellem,hogy ilyen szánalmas voltam,hogy legszívesebben elsüllyednék,hacsak rágondolok.

A lényeg,hogy semmiképp se hülyézd le a lányodat,vagy nehogy lenéző hangnemben beszélj vele!Mindkettővel rontasz a lányod lelkiállapotán,bár az igaz,hogy hülyeség amit csinál,de erre majd ő is rájön később.Légy megértő és kitartást a lányodhoz!Nem valószínű,hogy 2 nap múlva jön rendbe...A pszichológus vagy a kineziológus ajánlott.Nekem az utóbbi használt.

Ha olyan helyen volt a levél, hogy megtalálásra lett szánva, akkor emlísd meg nyugodtan. Bár lehet, hogy nem azzal kellene kezdeni. Mindenképp biztosítsd arról, hogy szereted, és fontos neked, neked is fájt az apja halála stb. Próbálj meg vele több időt tölteni. Azt írtad, hogy zárkózott, valahogy kellen segíteni, hogy kortárs barátai legyenek-nem tudom, hogy Te tudsz-e ebben, hiszen valószínű nem az anyjától kér tanácsokat barátügyileg, de hátha rá tudod venni, hogy beiratkozzon valami sportra, vagy ilyenek, ahol vannak más fiatalok.

És nagyon figyelj rá mostanában! Ez a levél egy segítségkérés, hidd el, nem akar ő igazán öngyilkos lenni, de ilyenkor be van szűkülve a kis agya, és azt hiszi, hogy egy kísérletbe nem lehet belehalni, pedig igen. Nem tud reálisan gondolkodni. Ezért én nem mostanra, hanem ha már beszélgettetek, és kicsit csillapodott ez az egész helyzet, akkor ajánlanék egy pszichológust, vagy egy kortárs segítőt. Csak ne erőltesd!

És mindenképp próbáld meg éreztetni vele, hogy szereted. Nem tudom, ismered-e, van egy könyv: Kamaszokra hangolva- a kamaszok öt szeretetnyelve. Szerintem remek, arról szól, hogy minden ember másképp érzi leginkább, hogy szeretik- vagyíis pl. te ki akarod fejezni valahogy a szereteted felé, de lehet, hogy ő ezt nem érzékeli, mert neki más nyelv a fontos (ilyenek vannak, hogy érintés, ajándék, dícséret stb.) A Harmat Kiadó adta ki, több könyvesboltban árulják. Ha pont ez nincs meg, akkor van ilyen, hogy a gyerekek öt szeretetnyelve, az is ua., csak ez direkt kamaszokról szól.

És jelentkezz, hogy mi lett, én nagyon szorítok Értetek!

Nyugi! Furán hangzik, de ettől még nem 100 százalék, hogy az elhatározást tett fogja követni. Velem is előfordult tizenévesen, hogy búcsúlevelet írtam, de ez már ÖNMAGÁBAN (tett nélkül) megkönnyebbülést eredményezhetett. A szabadság, döntés LEHETŐSÉGÉNEK a tudata, hogy megtehetem. Nagyon remélem, hogy a Te lányod se készül hülyeséget csinálni, de mindenképpen beszélj vele. A családnak, barátoknak nagyon, nagyon kell vigyázni a magába roskadt gyászolóra, akár minden pillanatban őrizni.

Szerintem ez esetben megbocsátható, ha megemlíted, hogy megtaláltad a levelet - főleg ha nem kupászkodtál, és a lányod nem ellenzi, hogy rendet rakj nála (én pl.falra mászok, ha Anyukám pakolászik nálam) Beszélj vele, és remélem, vannak barátai, mert ebben a korban már jobban megnyílik egy barátnak, mint egy szülőnek.