Érdemes lenne pszichológushoz fordulnom?

Először is fogadd őszinte részvétemet és együttérzésemet így ismeretlenül is.

Igen.

Az a jó hír, hogy ez Benned fogalmazódott meg. Pszichológushoz elküldeni nem lehet egy felnőttet. De Te készen vagy arra, hogy dönts és változtass.

Ami történt veled, az iszonyú, borzalmas trauma. DE: ettől még van egy életed, amiben várnak Rád jó dolgok. Még ha most nem is látod ezt így. Úgy veszem ki, hogy fiatal vagy még, rengeteg minden lehet előtted, rengeteg lehetőséged lenne!

Keress egy jó pszichológust (Csernus és társai kizárva, ők inkább rontanak a helyzeten), ha elsőre nem érzed megfelelőnek, ne add fel, keress másikat! Szorítok Neked!

"Egy pszichológus hogyan tudna nekem segíteni?"

Látod, ez egy nagyon lényegre törő kérdés. Érdemes elmenned, és akkor majd meglátod a hogyan-t. Dolgoznod neked kell majd, a pszichológus nem old meg helyetted semmit, nem hozza meg a döntéseidet, nem éli le helyetted az életed.

Akkor mivel ad többet a semminél? Valóban nem sokkal. Odaadja a figyelmét, a szakmai tudását, a tapasztalatát, a tiedtől különböző nézőpontját, amiből tud olyat is kérdezni, ami benned esetleg nem merült még fel. Mindezt pénzért, mert neki is meg kell élnie, és ebből él meg. Ez tehát egy üzlet. Ha mindezt megkapod a barátaidtól is ingyen, akkor nem túl jó üzlet. Nekem az a tapasztalatom, hogy a barátok nagyon jók, csak ők nem erre vannak.

Az önzetlenség szvsz egy valójában nem létező dolog. Ha én "ingyen" segítek, akkor sem vagyok önzetlen. Valahol ezzel fényezem az egómat, hogy milyen ügyes voltam, tudtam segíteni másoknak, és még pénzt sem kértem érte. Ugye milyen szuper vagyok? Na-na-na, mondd már ki, hogy milyen szuper vagyok! :D

Akkor ennél már sokkal tisztább az a helyzet, ha te adod a pénzt, a pszichológus adja azt, amire szükséged van. Ha egy megértő szülőre van szükséged, akkor egy pár hónapig, alkalomról alkalomra lehet a pót-szülőd, akivel úgy élheted újra a gyerekkorodat, hogy megkeresed a fájó pontokat, és meggyógyíthatod őket. Te. Nem Ő. Arra nem képes. Viszont végighallgathat úgy, hogy nem fog bántani. És amikor rájössz, hogy nem bántanak, akkor olyat is el tudsz mondani, amit otthon, vagy máshol nem mersz, mert ott mindig benned van a félelem, hogy lenéznek majd, kiközösítenek, nem fognak szeretni, ha ez vagy az kiderül rólad. Ha viszont elégedetlen vagy a pszichológussal, akkor mint fizető vendég, egyszerűen mondhatod, hogy most jöttem utoljára. És keresel egy másikat, aki szerinted jobb a számodra. A pszichológus pedig ezt túléli, nem kell féltened, nem kell tekintettel lenned rá, ahogyan a rokonaidra vagy barátaidra lennél.

Tud segíteni. Klinikai pszichológust keress fel, szerintem. Sok esetet láttam már, sok esetről hallottam akiken segített. Természetesen nem tud mindenkin segíteni egy pszichológus sem, embere válogatja. Az is fontos, hogy milyen a pszichológus szakmai hozzáértése és természetesen az is fontos, hogy Te hogyan állsz a dolgok mellé, akarod-e, hogy segítsenek Rajtad. Aki nem akar részt venni a terápián erőszakkal nem lehet oda vinni...

(harmadéves pszichológus hallg.)

Úgy tud segíteni, hogy nem mondja meg helyetted, mit kell tenned, csak rávezet. Kérdéseket tesz fel, amire te válaszolsz. Lépésről lépésre megtaláljátok a megoldást. Kemény, de megéri. Olyanhoz menj, aki szimpatikus, azzal tudsz együtt dolgozni. Ha nem szimpi, menj másikhoz, ez sokat számít.

Amúgy az 1 év gyász szerintem még természetes. Ő volt az egyetlen kapaszkodód ezek szerint. Apáddal nem derült ki, hogy együtt élsz-e, ha igen, költözz el tőle. Semmi jót nem fogsz kapni. Ő már félig-meddig leépült. Ne várj tőle semmiféle segítséget, ő is beteg, neki is segítség kéne. De te nem tudsz, mert most te is gyenge vagy. Meg valamit ő is csináljon már. Költözz el, járj pszichológushoz, a sulit pedig folytasd jövőre! És kitartás! Meg lesz a jutalma, ha erős maradsz. Barátaid is lesznek, a normálisabb fajtából. Kicsit figyelj másokra is, az is segíthet. Ha látod, mások hogyan oldják meg a problémákat. Mert mindenkinek van, sajnos.

12.59: Nyílván te nem tudsz róla, de vannak. Nem ez az általános, de létezik. Vannak olyan terápiák, amelyeket nem is lehet pénzért vállalni.

Kérdező: a pszichológus is jó ötlet, de én azt javaslom neked, hogy pszichiátert keress, ne pszichológust! Ha mindenképpen pszichológust akarsz, akkor klinikai szakpszichológushoz fordulj, mert nagyon úgy fest a dolog, hogy az édesanyád halálát nem tudod feldolgozni, benne ragadtál a gyászban. Emellett az apád - már bocs - nagyon infantilis és agresszív ember, aki ahol csak lehet, durván töri az önbizalmadat. MINDENKÉPPEN menj el szaksegítségért, mert nehezn vagy egyáltalán nem fogod bírni a főiskolát külső, stabil támasz nélkül. Bármilyen okos ember is vagy, bármilyen erős ember is, az anyukád halála miatti gyász és a másik oldalról (az apád oldaláról) kapott állandó, durva agresszió fel fog őrölni. Már a szüleid válása is egy keméyn trauma lehetett, azt is fel kell tudnod dolgozni, ahhoz, hogy normális, szabad, saját életed lehetssen, és ne a depresszió poklában vergődj egy életen át.

Ha még nem vagy 25 éves, akkor TB-rendelésre, azaz ingyen elmehetsz pszichiáterhez is. Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátria Gondozó. A háziorvos ad neked oda beutalót, ha kéred. 18 éves kor fölött egyik szülő beleegyezése sem kell, hogy eljárj oda. Az a célszerű, hogy oda kérd magad, ahova suliba jársz.

És csak menj, minél előbb!

12:59, továbbra is mondom, hogy sokféle segítség létezik, pszichológussal is, de egyéni terápia nincs. Nyilván feketén ilyet is lehet, de a hosszú távú egyéni pszichoterápia egyik lényeges pontja, hogy fizetni kell érte. Nagyon kemény szabályok vannak magára a terápiára is, egyfajta szóbeli "szerződés" születik, amelyben ezeket vázolják az első alkalommal. A fizetés alap. Aztán hogy a megegyezésben ezt szabják az egyén lehetőségeihez, az működik, de le kell tenni bizonyos összeget érte.

Pszichiáterhez pedig ne menjen. Semmi szüksége rá, hogy megtömjék kedélyjavítókkal és nyugtatókkal.