Szerintetek mit tegyek?

Én azt mondanám neki, hogy:

Figyu jópofizni fogok veled és szeretni foglak ha kapok egy Lamborghinit xD

Szerintem probàld eldogadni ès baràtkozni vele.

figyelj ne àllj anyud boldogsàga ùtjàba ha meg nem kel együtt lenniük havyd hogy magàtòl jöjjön rà de ne arra emlèekezzen hogy a gyerekem miatt nincs velem hanem adj időt neki ha tovàbbra is vele akar lenni akkor legyen ha meg ràjön hogy nem is olyan amilyennel elkèpzeli akkor majd nem lesz vele

de hagyd had tanuljon a sajàt hibàjàbòl ès ha szereti ne akarj rosszatt neki

Tanul j jol, hogy elhuzhass 18 évesen koleszbe.

Nálunk ugyanez volt, mostohaanyám mindig kiabált velem, megszolt, mikor ketten voltunk alázott, elhordott minden szerencsétlennek, bénának, ostobának...

Persze mások elött nyalt, igy senki nem.értette, miért utálom.

Eleintep probáltam nyitni felé-

hagyjuk a reakciókat.

28 vagyok, lassan 6 éve nem beszélek vele.

Plusz mikor összeköltöztünk vele gyakorlatilag mindenki megszünt apának létezni (én, a bátyja, a családja, minden, számára addig fontos ember). Velem sem beszél pár éve, vagy beugrik havonta tiz percre, a tesoját semsem látogatja, mert az a pitsa "nem engedi" neki, ö meg bólogat.

Készülj fel ezekre, sajnos az uj punci/farok sokszor kiforditja a szülöt magából, ö lesz az elsö és a gyerek is le vn szrva.

Elmondom a véleményem, mert kérted. Nem vagy már gyerek, ha nem elutasítóan olvasod el, akkor meg is fogod érteni és talán meg is fogod fontolni.

Előre bocsátom, hogy nem ismerem a helyzetet, csak az alapján mondom, amit mondok, amit te leírtál. Meg azt is, hogy jóhiszemű vagyok. Lehet, nincs igazam és tényleg segg az új fickó, de ez nem derül ki a fentiekből.

Tehát: a helyzet, hogy apukád meghalt. Részvétem. De anyukád nem halt meg és ő nem csak ember és anya, hanem nő is, tehát neki is szüksége van társra. Sok évtizedig él még, te meg pár év és lelépsz, koleszba, saját lakásba, külföldre, akárhova. Férjhez mész és ő egyedül marad arra a sok-sok évre, ha nem lép, amikor tud.

Társat keresni felnőttként, de főleg gyerekkel, nem egyszerű. Mindenkinek megvan a saját hülyesége már ebben a korban és az is borítékolható, hogy a gyerek úgy fog viselkedni, ahogy te most. Én is így viselkedtem a te korodban anyám barátjával. Ez ilyen.

Nézzük a tényeket:

"ha meg nincs ott anyu tok bunkó" ez pontosan mit jelent? Amúgy azt ugye tudod, hogy baromi nehéz kedvesnek lenni folyton azzal, aki elutasító a személyeddel szemben? Írtál is egy példát az elutasításra:

"mire haza értem egy bombon és egy energiaital volt az agyamon, gondolták ezzel lefizetnek"

Magyarul kaptál egy ajándékot és nem ajándéknak vetted, hanem lefizetésnek? Szerintem, ha a tag le akarna fizetni valakit, akkor édesanyádat kellene, mert ő dönt arról, hogy együtt maradnak-e és nem te. Veled meg próbálna szerencsétlen ember jó (jobb) kapcsolatot kialakítani, csak nem megy neki.

"A pasas egy idegbeteg, minden szarságon felhuzza magát"

persze, hogy az, ha egyszer a saját "családjában" kettőből egy ember az ellenségeként viselkedik...

Az szintén egy kétségbeesett kísérlet, hogy kapsz egy csokit, ha azt mondod, hogy szereted. Ostobaság, nyilván, de gondolom, érzi, hogy ha veled nem lesz jóban, akkor anyukáddal szétmennek előbb vagy utóbb. Ennek te most örülnél, de hidd el, ez neked sem lenne jó hosszú távon. Neked is meg nekik is az lenne a legjobb, ha a lehetőségekhez képest békésen élhetnétek együtt.

És végül:

"Mit csináljak?"

Inkább mit ne csinálj. Ne utáld, mert nem ő tehet apukád haláláról. Ő anyukád (és így a te) boldogságáért tehetne, ha hagynád. De ha elszakítod egymástól őket, akkor jön a következő ember majd, mert mint mondtam, anyukád egy ember és az ember társas lény.