Mitévő legyek? Többi lennt

Először is elnézést kérnék a történetem hosszúsága miatt,de muszály leírnom ahhoz,hogy tudjatok nekem segíteni,mert tanácstalan vagyok.2001-ben ismerkedtem meg az élettársammal.Van 3 gyermekünk.Nagyon rendes a párom,segít amiben csak tud,foglalkozik a gyerekekkel.A gond a kapcsolatunk elején kezdődött,amikor kiderült,nem szeret engem a családja.Még nem mutatott be a párom a szüleinek,amikor egy alkalommal megvárt minket az anyukája,amíg hazaértünk,feljött hozzánk és engem kiosztott.Azt mondta,hogy hagyjam békén az ő fiát,hogy én mit képzelek hogy 3 naponta találkozunk,ő lehallgatta a tel.beszélgetéseinket,elolvasta a leveleket amiket írtam stb..Így mutatkozott be nekem.Ezek után már nem szerettem jönni a párom lakásába.Az a baj,hogy egy társasház tetőterében lakunk mi,a szülei pedig alattunk.Pár hónapra rá terhes lettem.Mondanom sem kell,hogy azóta mindenbe beleszeretne szólni,hogy mit,miért,hogyan csináljunk.Elvárná,hogy azt csináljuk,amit ő gondol.Én a mai napig nem érzem magamat hibásnak azért amiért ez így alakult.Én nem vagyok egy nagy szájú,vitatkozós típus,engem nem ilyennek neveltek,és nem akarok lealacsonyodni az ilyen emberek szintjére.Csak az a fájó ebben az egészben,hogy a mai napig mindig van vmi beszólás.A párom azt mondja,hogy ne foglalkozzak vele.Én ezt részben megértem de egy olyan embertől nem tudom elviselni aki engem sokszor megbántott ok nélkül.8 és fél éve ez megy,van ,hogy 1-2 hétig elvagyok,utána meg rossz kedvem lesz azért,mert így alakult.Sokat vitatkoztam a párommal ezek miatt.Megért,de ő sem tud mit csinálni,hiába áll le vele megbeszélni a dolgokat,minden lepereg róla,és kezdődik minden előlről.Sajnos már a párommal sem a régi,mindig összekapunk vmin,én már belefáradtam abba,hogy azok után amik történtek,mindig én voltam az aki megtett mindent azért,hogy jobb legyen.Már a gyerekek miatt is.Hiszen egy anyának az a dolga,hogy összetartsa a családot.De rájöttem,hogy ez nem megy!Viszont tavaly nyár óta vmi megváltozott!A párom egyik munkatársa meghívott minket hozzájuk nyaralni.Neki is van családja.Mikor hazajöttünk,elkezdett hiányozni azaz ember.Nem tehetek róla,hiszen az érzéseket nem lehet irányítani de úgy érzem azóta is,hogy nagyon megtetszett és nagyon hiányzik!Minden nap rá gondolok.Régen elítéltem az olyan embereket,akik a családjuk mellett "félrenéztek",de most hogy ez megtörtént velem,már átérzem ezt a helyzetet.Annyira nem ismerek magamra,mert én nem vagyok "olyan"típus.Azt tudni kell,hogy én annyira ki voltam borulva minden miatt,hogy elmeséltem neki a helyzetünket.Ő szívesen meghallgatott,próbált tanácsot adni,kedves volt.Összevagyok zavarodva,mert ő is tesz megjegyzéseket,pl:örülök,hogy felhívtál,örülök,hogy eljöttél,és,hogy szívesen eljön velem beszélgetni.Volt,hogy írtam neki sms-t,azokra is mindig reagált.Szerintetek mitévő legyek?Elhívjam egy beszélgetés

erejéig és elmondjam mit gondolok?Úgy érzem megnyugodnék és pontot tennék legalább a dolog végére ha úgy van.Nem gondoltam,hogy ez valaha is megtörténhet velem.Kérlek segítsetek!Előre is köszönöm!