Mai lányok ilyenek? Mit tennétek?

az öcsém is ilyesmi, nem nagyon akar dolgozni, de tanulás szintjén is csak valami himi-humi iskolát nézett ki, valami egyéveset, ami aztán csak egy dologra lesz jó.....h kitörölje vele....

anyuval mi töltöttük ki a jelentkezési lapját, testileg ő is ott volt, bejelöltünk néhány megcélozható főiskolát, mert egyébként nem hülye úgy agyilag.....folyamatos rugdosás az érettségiig, h menjen

nincs egy nagyobb tesó? talán ő tudna rá hatni!!! szerintem csak nem hiszi el h jó valamire, öcsém mindig ezt mondogatja, h neki nem megy a meló, meg a főiskola is gáz....önbizalomhiány.....esetleg egy pályaválasztási tanácsadó segíthetne.....de valami normálisabb fajta, nem az a tesztes marhaság

19/F-el vitatkoznék. Van munkahely, csak nem az,amire számítanak a fiatalok. Elmenjek, annyiért, nemá! A legtöbb fiatal fejében ez a felfogás él! Mint szülő írok ide, aki szintén kamaszt nevel. Én diplomával több nyelv ismeretével egy gané munkát vállaltam el anno, aztán onnan araszoltam felfelé, 30 éves koromra (most már több vagyok) elértem, hogy vezető vagyok 100 fős cégnél. A fiatalok elfelejtették az alázatot, a munkabírást, a türelmet mint fogalmakat. Most úgy élek, ahogy szerettem volna, de ezt nem tudtam előre én sem. Csak küzdöttem.

A kérdésre válaszolva, mostmár nehéz lesz megnevelni, a leszbi stílus azért régebbről gyökerezhet talán, azt nem a kilátástalanság okozza. Talán, ha el tudnál vele beszélgetni olyan dolgokról, amik negatív példaként lebeghetnének előtte, hogy hová jutottak mások, akik ezen az úton indultak. A másik dolog: nem tudom, mennyire vagy rugalmas, lendületes, de azzal közel tudnál kerülni hozzá. Azt gondolom, a fiatalok azoknak a véleményére adnak, akiket példaként el tudnak fogadni. Remélem, segítettem.

Pénz nélkül nem sokra megy szerintem, úgyhogy választás elé lehet állítani, hogy akkor finanszírozza a saját életét. Majd kénytelen lesz dolgozni.

De ezek szerint, ha nem tudod, hogy mit eszik, hol van, valahogy csak szerez rá pénzmagot. Lehet kölcsönkér, vagy valami, de hosszútávon ezzel nem sokra meg. Igaz már elvileg felnőtt, de valószínű, hogy a támogatásod nélkül nem sokra megy. Állítsd választás elé. Ha bevallásod szerint már próbáltad vele megbeszélni - akár szépen, akár csúnyán - és nem volt hajlandó dönteni, akkor szerintem kényszeríteni kell valahogy.

(Nekem annak idején pl. nem volt zsebpénzem. Amit kellett a szüleim megvettek - semmi felesleges dolgot - de nem is tudtam hülyeségre költeni a pénzem)

Szerintem egyszerűen mondd meg neki, hogy ha továbbtanul, akkor hajlandó vagy eltartani, de ha nem, akkor lesz szíves dolgozni menni, mert te nem fogod eltartani.

Persze vérig lesz sértve, de ha látja, hogy betartod, vagy mondjuk azt mondod, hogy csak üres kenyeret vagy hajlandó adni neki és valóban csak azt kap, és nem adsz pénzt neki, hogy bulizzon meg ruhákat vegyen, akkor észhez fog térni.

Nekem pl. megmondták a szüleim, hogy eltartanak, amíg egyetemre járok. De amikor nyáron fenn akartam maradni Pesten a barátommal, arra nem kaptam egy árva fillért sem, merthogy akkor nem tanulok, tehát oldjam meg magam. Mivel előre közölték, ezért korrektnek éreztem a dolgot és elmentem nyárra dolgozni. Aztán őszre is ott ragadtam, szóval már az egyetemet is tőlük függetlenül végzem, amit el se tudtam volna képzelni.

Mindenképp valami drasztikus megoldást alkalmazz, ami megviseli őt, különben nem fog semmi változni, csak a barátnőinek fogja folyton mondogatni, hogy milyen szemét anyja van. Persze így is, csak így rákényszeríted, hogy tegyen is valamit. Mondani se kell neki, rá fog jönni magától.

Jó, nyilván fáj ez egy anyának, de az még jobban fájna, ha olyan ember lenne belőle, aki semmihez sem ért, semmit nem hajlandó csinálni és semmire nem viszi...