Hány évesen költöztetek el otthonról? Milyen körülmények közt? Milyen "sikerrel"?
Szóval, mennyi idősen repültetek ki a családi fészekből? Kb mennyire volt jó fizetésetek? Albérletbe költöztetek, vagy kaptatok/vettetek házat? Lakótárssal laktatok, vagy addigra volt párotok és vele? Volt addigra autótok vagy motorotok? Mennyire éltetek nehéz körülmények közt?
Előre is köszönöm a válaszokat! :)
09:10: Szép kis karácsonyi ajándék... :S És addigra Te már külön éltél a szüleidtől, vagy mikor az anyja kirakta, akkor döntöttetek úgy, hogy na akkor irány a nagyvilág és az összeköltözés?
09:23: És hogy érzed? Nem bántad meg, hogy "kirepültél"? Nincs lakótársad aki besegít a rezsibe?
09:25: És hogy állt a saját lábára a párod? Engem mindig az rémiszt meg, hogy fogalmam sincs, hogy mennyire kell jó fizetés ahhoz, hogy akár egyedül megéljek. Gondolom 100rongyból nemigen van meg az ember... akár albérletről van szó, akár hitelre vett de saját lakásról.
09:34: De ezt hogy csináljátok? Esti vagy hogy?
Amúgy ez az! 24 év és még így is 50k-t elvisz havonta. És utána még képesek az albérletek árát a bankok törlesztőrészleteihez is igazítani... Áhh. Kíváncsi volnék, hogy külföldön mennyivel vannak jobb helyzetben a fiatal párok. :S
09:35: Szökés az én ismeretségi körömben is történt. :) Nagyon nehezen éltek meg, de az biztos hogy végül az egyik legtalpraesettebb pár lettek akikről tudok. :D De nem tudom, hogy ez a mai világban is működne-e. Bár tény, hogy 10-20 évvel ezelőtt még talán rosszabb volt a helyzet, mint most. Nem tudom.
19 évesen beszóltam a mostohaanyámnak.
Azt mondta pakoljak. Én olyan büszke vagyok, hogy pakoltam.Az apám sírt, hogy kérjek bocsánatot és maradhatok.
De hogy én bocsánatot kérjek, mert igazam volt????
Na neeeeee!!!
(apám elvált és a mostohaanyámmal költözött össze, akié a ház volt)
1 évig éltem egy víkendházban, ahol nem volt fűtés és vezetékes víz.
Az apám segített anyagilag és hozta a kaját.
A vizet marmonkannában hoztam a kútról a fát amivel fűtöttem a közeli erdőben gyűjtöttem. Rohadt jó volt , de kemény. És megtanított értékelni az élet apró dolgait.
Én 21 évesen költöztem a páromhoz,mert szerettünk volna együtt élni. A párom házában élünk (vagyis a bankké még 15évig).
Mivel egyetemista vagyok munkám nincs (kisvárosban járok egyetemre,falun élek, kerestem munkát egyetem mellett,de sajnos nincs semmi,még újsághordás se).
Szerencsére a szüleim továbbra is támogatnak,fizetik az egyetem költségeit (könyvek,fénymásolás stb) és kapok tőlük "zsebpénzt" továbbra is.
Most fogom befejezni a 3. évet az egyetemen és a továbbiakat távúton szeretném,hogy tudjak dolgozni, pénzt keresni.
Úgyhogy most sajnos eltartott vagyok, de remélem nem sokáig. Nagy szerencsém van a szüleimmel,hogy ennyire támogatnak.
26 évesn.Akkor váltak el a szüleim, mehettem volna apámhoz, de nagyon rossz volt a viszonyuk.Az akkori barátom költözött másik városba,igy vele tartottam.Nem sokkal utána szétmentünk, jött az albérletek sora.
Keveset kerestem, volt h 20án már nem volt pénzem, másodállásokat is elvállaltam.
34 évesen tudtam megvenni életem első lakását(részben kölcsönből,amit ma is nyögök)
49/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!