Ti visszaköltöznétek? Gonoszság hogy mi nem?

Nem.

De a férjed helyében továbbra is gyakran hazajárnék az apámhoz, akár nélküled is (ha téged tényleg megviselne az út meg az ottlét). És ha végső fázisba érkezik, a férjed, ha megteheti, esetleg felszabadíthatna 1-2 hetet, hogy az apjával legyen, ha még meg fogja ismerni szegény...

Szia!

Nem gonoszság. Apósod jól látja, ott van kialakult életetek ahol most laktok, miért mennétek vissza olyan helyre, ahol rosszabbul élnétek, főleg most, hogy babátok lesz.

Saját tapasztalatból írom, decemberben lesz 9 éve, hogy apósom meghalt. Tüdőrákja volt, októberben még jól volt, nem is tudta, hogy beteg, 2 hónap múlva, szenteste meghalt. De a végére annyira rosszul volt, hogy egyedül semmit nem tudott csinálni, anyósom gondozta. Akkoriban - már nem tudom hol -, de találtam egy olyan szolgáltatást, hogy egy ápolónő ingyen kiment segíteni egy kicsit. Hogy pontosan mennyi időre lehett kérni, nem tudom, mert hozzájuk csak este és reggel ment, megnézte hogy van, ha kellett pl. a fürdetésbe segített, ha férjem nem tudott menni. Nem tudom még van e ilyen lehetőség, bár erősen kétlem, de utánanézhetsz.

A 10. válaszoló ezt érthette félre :" Mióta após betegsége kiderült azóta anyós és pár rokon azzal nyaggat minket,főképp a férjem hogy mi az hogy nem költözünk vissza,ápolni kell segíteni öket." Azt írtad "férjem" nem férjemet. Igaz később írod, hogy "de az életünk nem akarjuk feladni.Férjem sem,nem ezért dolgozunk kőkeményen." E felett úgy tűnik már átsiklott a 10-es.

A lényeg, hogy szerintem ne költözzetek, legfeljebb férjed menjen gyakrabban ha tud, mivel neked már fárasztó is lehet. De ő ha akar menjen, nehogy később bánja meg.

pár rokon azzal nyaggat minket,főképp a férjem! hogy mi az hogy nem költözünk vissza - ez azt jelenti, hogy vissza akar menni!

Akkor tanulj meg fogalmazni, de ne oktass ki, kérlek!

Aha, értem... akkor miről beszélünk, ne menjetek vissza, mert csak megrekedtek ott. Teljesen felesleges.

De tényleg marhára félreérthetően írtad, és sajnos túl sok helyen olvasom, hogy a férj valóban ugrik anyuci szavára, a feleség meg ott marad a szarban esetleg gyerekkel.

Tetszik nem tetszik de a férjed valamilyen szinten felelősséggel tartozik a szülei iránt. Ha majd apósod feldobja a talpát akkor nem lesz kit látogatni, szóval most kell kényelmetlenséget vállalni ha kötődtök hozzá.

Ugyanakkor talán az nem várható el tőle, hogy tegye tönkre a saját és az új családja életét azzal, hogy hazaköltözik.

Anyósod meg értem én, hogy nem szimpi neked de valamilyen módon azért érthető a reakciója, mert eltervezett egy életet a férjével aztán most úgy néz ki öregkorára teljesen magára marad. Pedig pont azért dolgoztak a nagy házzal, hogy öregkorukra a családjukkal lakhassanak közösen benne. (ami egy ideális világban nekik és nektek is könnyebbség lehetne)

Nem költöznék vissza, viszont a férjemet biztatnám, hogy utazzon haza minél többet és gyakrabban, amíg találkozhat édesapjával. (Ha drága a benzin, akkor ki kell számolni, hátha vonattal/busszal olcsóbban kijön.)

Ha nagyobb segítség kell, akkor majd akár 1-2 hétre kérhet táppénzt, aztán hazamehet segíteni, de semmi esetre sem költöznék vissza.

- Szegény após halála után a házat eladni, vagy kisebbre cseréni differenciával, ha már Szabolcshoz ragaszkodik az anyós

- Az anyós fog kapni özvegyi nyugdíjat, a sajátjával együtt, ezért egyedül is meg fog tudni élni belőle.

- Szabolcsba még akkor se mennék élni, ha nem kellene az anyóssal együtt lakni.

Csakhogy, felmerül a kérdés, hogy mi lesz, ha az anyós szorul majd segítségre?

Ezt továbbgondolva kellene (később) örökösödési szerződést kötni a házára és akkor az örökösének lenne a gondja az ellátása.

Vagy, eladni azt a lóbaszó nagy házat és a ti közeletekben venni neki valamit az árából.

Mert sajnos, tetszik-nem tetszik, ez a ti problémátok lesz, de semmiképp ne ássátok el magatokat Szabolcsban!