Ti visszaköltöznétek? Gonoszság hogy mi nem?

Nyilván nem várhatják el azt tőletek, hogy feladjátok az eddigi életeteket, és visszamenjetek, hogy aztán munka meg bármiféle kilátás nélkül ott álljatok egy gyerekkel. És ahogy írod, após sem akarná, mert tisztában van vele, hogy ez a ti életeteket tönkre tenné.

Aki ezen problémázik, annak megmondanám, hogy adja fel az eddigi életét, és költözzön oda. Anyós pedig ugyanúgy fel tud ülni a vonatra és mehet hozzátok látogatóba.

Nem, semmi esetre sem!

1. Ha az anyósnak sok az ápolás, akkor esetleg - amennyiben belefér nektek anyagilag - fizessetek pár órára naponta szakképzett ápolót, ez tényleg segítene neki.

2. Anyósnak sem könnyü, mert tényleg utána nem lehet tudni, mi marad neki anyagialg is, meg lelkileg is az életében - de ezt nem a ti dolgotok megoldani.

3. Ha odaköltöznétek, akkor nemcsak anyós, hanem ti is bajban lennétek.

4. Így, hogy van biztos(abb) életetek, esetleg tudtok neki segíteni (anyagilag), de ez is önkéntes alapon.

5. Nektek mindenképpen a saját életetek az elsö, nem másé - mégha valamelyikötök anyjáról-apjáról van is szó!

Ott van fix munkátok, lakhelyetek, aki nem érti meg, hogy ezt nem fogjátok eldobni azért, hogy visszamenjetek nyomorogni, már pedig ha nálatok nincsenek ilyen lehetőségek, akkor abból nyomorgás lesz, akkor az tehet egy szívességet.

A nyaggatós rokonoknak meg lehet mondani, hogy akkor biztosítsanak nektek minimum ugyanilyen életszínvonalat és munkát, mint amit ti MAGATOKNAK előteremtettetek, akkor meggondoljátok.

Az após miatt meg fogadd együttérzésem, ő legalább belátja, hogy előttetek még ott az élet és nem akar a lehetőségekből kirángatni titeket, ez nagyon becsülendő.