Mennyire általános, hogy a szülők befogják a nagyobb gyerekeiket babysitternek? Lányokat vagy fiúkat? Bánjátok-e?

Igaz, nekem csak egy húgom van, ő is csak 3 évvel fiatalabb, de mikor kicsi volt, mindig nekem kellett rá vigyáznom. Messze jártunk suliba, és volt, hogy nekem 4 órám volt, neki 7, úgyhogy 3 órát ültem a portán és bámultam a falat.

Folyton ideges voltam, mert össze-vissza rohangált, nem tudtam egy témát végigbeszélni a barátnőmmel, mert folyton figyelnem kellett rá. De a barátnőmnek is ott volt a húga, úgyhogy mindketten idegroncsok voltunk. Tekintélyem sem volt nála, mert ugye 3 év az semmi, sokszor sírva fakadtam, mert nem volt hajlandó felöltözni.

Halálosan szeretem a húgomat, mégis örültem volna, ha csak egy szabadnapot kapok hetente, hogy felmehessek a barátnőmhöz tesó nélkül.

Hülye gondolat, tudom, de sokszor úgy éreztem, csak arra születtem, hogy vigyázzak a tesómra. Nem éreztem fair-nek, hogy neki miért jutott a gondtalan rohangászás, nekem meg az idegeskedés, hogy ki ne rohanjon a kocsi elé.

A válasz megírásának időpontja: ma 16:56

Lehet a húgod is jobban örült volna ha anyud vagy apud megy érte.

Furcsa, hányan érzik úgy, hogy ez nem kötelességük. Szerintem alapvető fontosságú, hogy az ember megtanulja már gyerekkorban, hogy a család egyrészt biztos hátteret ad, másrészt viszont időt és energiát követel az embertől. Most nyilván nem arra gondolok, hogy minden áldott nap az idősebbik gyerek az összes szabadidejét a kicsikkel töltse. De ha szükség van rá, akkor igenis kell segíteni. Ugyanúgy, ahogy anno a kistesóimra vigyáztam, amíg kicsik voltak, tudom, hogy ha nekem lesz babám és vigyázni kell rá, segít akár anyukám, akár a húgom. És ha idősek és betegek lesznek a szüleim, kötelességem lesz, hogy orvoshoz vigyem őket, hogy beszélgessek velük, ahogy most a nagymamámmal, hogy ne érezze magát teljesen feleslegesnek.

Persze tudom, a mai világ nem erre tart. Bébiszitter, hogy a nagy gyerek barátnőzhessen nyugodtan, válás az önmegvalósítás érdskében, az öregeket meg, akik hasznavehetetlenek, dugjuk be egy öregotthonba. Mellettünk is van egy. Jópár néni van, akit soha nem látogatnak meg a gyerekeik. Szegények kinn ülnek a ház előtt a padon, és boldogok, ha egy idegen járókelő szóba áll velük. Mert a saját gyerekük nem érzi kötelességének, hogy a családtagjaival valóban foglalkozzon.

Szerintem kötelesség, méghozzá örömteli kötelesség kellene, hogy legyen, hogy a gyerekek is segítsenek a családban, amivel tudnak - ennek az egyik legegyszerűbb megnyilvánulása az, hogy a testvéreikre vigyáznak.

Igazuk van akik azt mondják nem természetes!

Van egy 13 éves ismerősöm,és egy 1. osztályos húga.

A 13 éves ismerősöm már elsős korában egyedül járt iskolába, mert a szülei nem nagyon hordták el csak néha-néha.

Ma ott tartunk,hogy a 13 éves ismerősöm hordja el táncra a húgát,ő jár boltba,a húga barátnőihez is ő kíséri el,iskolába is ő megy érte és ő viszi,és meg is kérdezi a tanárt,hogy ugyan csak,hogy tanul a gyerek?

Van egy határ amit nem árt betartani.

Sok gyerek örömmel vigyáz a kis tesójára,de vannak akik nem,és igazuk van azoknak is akik azt írták,hogy nem a gyerek kérte a kis tesót!

Én egyke vagyok,de ha lenne is tesóm(bár már 20 évesen kétlem)biztos vagyok benne,hogy nem rám hárulna a felelősség.