Egyedülálló anyukák, kismamák, hogy bírjátok egyedül ezt a terhet? Ti mit tennétek a helyemben?

Nem értem a kiakadásodat. Itt nem az egyedülálló anyukák degradálásáról, lenézéséről írt senki sem.

Egyszerűen érthetetlen, hogyha azóta ilyen a párod, amióta együtt vagytok, akkor most miért csodálkozol ezen.

A gyerek az egy dolog. Becsúszott.

De mondjuk eleve nem lennék egy évig együtt olyannal, aki ennyire semmibe veszi a kapcsolatunk alatt a vágyaimat.

Ha dolgozol és a szüleiddel is jóban vagy, akkor szerintem nyugodtan próbáld meg egyedül. Ha már most kijelenti, hogy ő ha gyerek lesz, akkor is minden hétvégén utazik inni a haverokhoz, akkor úgysem lesz értelme együtt maradni.

ahol persze egész hétvége arrol szól, hogy a haverokkal sörözik meg jön megy egész nap.

Ha nem tudja lerakni a sört (és itt nem is arról van szó, hogy teljesen) és előnyben részesíteni téged, akkor ezt a gyerek születése után sem fogja megtenni. Kell a kikapcsolódás, (amihez sajnos úgy tűnik, neked nem sok közöd van, de akkor minek hív téged is?) ezt senki nem vitatja, de ha ő csak sörrel és utazgatással tud kikapcsolódni, úgy, hogy apa lesz hamarosan, akkor ez nem fog változni. Nagyon nehéz lesz egyedül, de ha nem rúgod ki még szülés előtt és vársz, babázás közben még rosszabb lesz arra gondolni, hogy van egy párod, aki sörözik ahelyett, hogy pelenkázna vagy fürdetne.

Figyelj, amíg egy nőnek van méhe, petefészke, etc., addig NINCS olyan, hogy NEM eshet teherbe.

De ez egy újabb kifogás a "miért nem védekeztem" témára :D

Csak halkan jegyzem meg, hogy azok a "dögkeselyűk" csak rávilágítanak arra, amire te 2 éven keresztül képtelen voltál rájönni.

Igen, sokan elvetik a sulykot, de legalább őszintén megmondják, hogy mi a helyzet, mert szemmel láthatóan még most sem vagy vele tisztában. (Különben nem írtad volna ki ezt a kérdést.)

Tudod, van, hogy néha kell egy pofon, hogy az ember magához térjen. Lehet, hogy egykor majd a boldogságodat köszönheted ezeknek a dögkeselyűknek.

"mivel nem ismered az egészségügyi multamat, így nem áll jogodban pálcát törni a fejem felett"

Nem akarom ezt a témát tovább ragozni, de a "nagyon kevés" és a "nulla" nem ugyanaz. Ha szexről és védekezésről van szó, akkor hajlamosak sokan ezt a két dolgot összemosni. Valóban nem ismerjük az egészségügyi múltadat, meg aztán ez tényleg csak rád tartozik. De! Most vagy borzasztóan tudatlan voltál a témában (nem szégyen, csak akkor meg nem kéne arcoskodni), vagy egyszerűen felelőtlen voltál, hiszen az, hogy valószínűtlen a teherbe esés, meg az, hogy kizárt, hogy gyereked lehessen, nem ugyanaz. Igen, te most csak egy 0,01% voltál, de most ez a tudat, hogy tök valószínűtlenül csöppent be a gyerek, változtat valamit a lényegen? Na, ugye, hogy nem. Kicsit olyan ez, mint az ezernyi "pedig időben kihúztam" eset. Valószínátlen volt? Naná, hogy az. De ha valaminek akár csak 0,0001% esélye is van, azt csak akkor szabad figyelmen kívül hagyni, ha nem okoz problémát, ha mégis az teljesül.

Én elhiszem, hogy ezzel a lelkedbe gázoltak. De a felnőtt lét és a felelősség pont arról szól, hogy ha valamit elszúrsz, akkor egyenes gerinccel vállalod a következményeit.

Ami pedig a legnagyobb baj, az az, hogy te még most is folyamatosan csak mentegetőzöl, meg a kezeidet mosod. A lényegre szinte reagálni sem vagy hajlandó, csak azt lesed, hogy hol tudnál visszavágni.

De most azért gondolkozz el: neked miért lesz jobb attól, ha itt pár embert "helyreraksz"? Attól megoldódik a kapcsolatotok? Attól jobb lesz az életed? Tipikus elkerülő magatartás, amit csinálsz. Adott egy élethelyzet, ahol minél hamarabb lépned kéne, ha nem akarod, hogy a végén tényleg tönkremenj, erre ehelyett azzal vagy elfoglalva, hogy másokkal harcolj. De persze te tudod...