Párkapcsolatban élők, mint tennétek ebben a helyzetben?

a félreb-ról: mondtam neki, hogy nekem néha egyszerűen szükségem van arra, hogy másokkal legyek. ez valóban nem számít érzelmileg, de fizikailag igen. a mostani barátnőmel számtalanszor megcsaltam - amire nem vagyok ugyan büszke, de így volt. előtte jártam egy másik lánnyal is, akivel sokkal inkább egy "párt" alkottunk, és őt csak egyszer, tehát azt gondolom, hogy a kapcsolat minőségének nagyon is köze van ahhoz, hogy én mennyire akarok ebből kitekintgetni.

tehát mondtam az "új" lánynak is, hogy én ilyen vagyok, és meglepő dolgot válaszolt. azt mondta, hogy ha nekem tényleg annyira nagyon szükségem van arra, hogy ilyet tegyek, akkor ám legyen, de nyilván nem iparszerűen és nem havonta több. ha a lojalitás irányába megmarad, hogy hozzá megyek "haza", és minden, és mindenki más csak fizikai kontaktus akkor ő beáldozza ezt azért, hogy ne veszítsen el. korábban is volt már ilyenje. azt is hozzátette, hogy ez nyilván kölcsönösen működik, tehát csak úgy megy, ha alkalom adtán neki se tilos az ilyesmi. bár ő még soha nem csalt meg senkit, de elmondása szerint egyre inkább azt gondolja, hogy az ilyesmi működhet. persze a megfelelő diszkréció és kulturált hozzáállás mellett.

akárhogy is, most nem azt akarom tervezgetni, hogy ha majd esetleg egyszer komolyan együtt leszünk, akkor hogyan fogom megcsalni. nagyon őszinte vagyok hozzá, és láthatóan mindent tudomásul vesz hisztériázás nélkül, ami amúgy sem a stílusa. ő is nagyon őszinte velem, és sokszor keményen elmondja a véleményét.

tegnap volt egy komolyabb beszélgetésünk, ahol úgy érzem, végleg tudatosult bennem, hogy nehéz időszak előtt állok, és el kell döntenem, hogy mihez kezdek.

nagyon ügyesen beszélget, vitázik, kommunikál. nem akar befolyásolni - ha mégis, akkor nyiltan vállalja - úgy érzem, szabad vagyok így mellette, és ez valahogy nagyon vonzóvá teszi őt.