Összeköltözés buktatói?

hatalmas ágy kell...még pár éjszaka együttalvásnál romantikus együtt összebujva aludni a kis heverőn,minden nap már minden porcikád fáj...

munkamegosztás...3 hétig mekibe ettem mire rávettem hogy mosogasson el ő is,meg főzzön,mert nem volt hajlandó,én meg otthagytam mind a 24 mosatlan tányért,és nem főztem,az ő dolga is,énis dolgozok...

szennyestartót a mai napig nem ismeri,bár miután minden (kb 20db) pólóját elhasználta,és 1et sem vitt ki,nem volt mit felvennie,kivitte...még párszor eljátszom hoogy csak azt mosom ki ami a szennyestartóban van,hátha kiviszi...

Kávészagtól én rosszulvagyok,energiaitalon élek,ő kávén...este főzi meg a reggeli kávéját amig fürdök,hogy ne is érezzem...

mániákusan hazahord minden apró szirszart,hogy jó leszaz még vmire...de 35m2-en élünk,nem hatalmas kertesházban,ahol lenne neki kamra,ahova gyüjtse...

kaják...ő csak húst hússal enne,és toporzékol mint egy kisgyerek ha zöldséget is rakok hozzá,én meg főzeléken,rakottzöldségeken ellennék hónapokig...város összes pizzás száma ki van ragasztva...

takaró...4 takaró van az ágyunkban télen-nyáron...de hajnalra sosem marad nekem 1se...gondolkodok h ágy széléhz hozzávarrom:D

csipesz...helységenként 1 kell,ez vmi mánia,vagy nemtudom,de amint leül vhova,kezébe csipesz,és a körmét vagdossa (ezen kivül semmi piperkőcség)

csokimániás vagyok én is,ő is...de ő a gyorsabb általában,megeszi előlem...

23/N

Ha két gépetek van, mindegyikteknek legyen fejhallgatója.

Ha hajlamos arra, hogy egész nap gépezzen, már az első perctől kezdve szabj határt neki, különben már nem fog menni.

Kössétek ki, hogy csakis az étkezőasztalnál esztek legalább reggelit-ebédet-vacsorát.

Ha mindketten dolgoztok, legyen megosztva a házimunka, legyen egyértelmű, ki miért felelős. Pl nálunk én főzök és mosogatok, ő mos és porszívózik.

Gyűjtsétek össze a mindkettőtök által kedvelt ételeket és lehetőleg az kerüljön az asztalra.

Fontos a nagy ágy. A párom válla egy év alatt teljesen tönkrement, most már folyamatosan ropog, mert egy évig heverőn aludtunk és az volt a párnám.

Fontos, hogy ha összevesztek - minden kapcsolatban előfordul -, legyen külön helyiség, ahová visszavonulhattok, amíg lenyugodtok.

Ne fogadd el tőle az "anyám ezt nem így szokta csinálni, hanem..." mondatot, ilyen esetekben határozottan add a tudtára, hogy az anyja így csinálta, de te nem az anyja vagy.

Egyezzetek meg az anyagiakban. Persze ez csak akkor fontos, ha nem élitek fel a teljes kereseteteket minden hónapban, mert akkor úgyis mindegy, kiéből megy.

Próbáljátok meg összehozni az életritmusotok, kb ugyanakkor alvás, felkelés, kajálás.

Egyáltalán minden kis apróságra figyelj az elején. Nagymamám mondta, "amit az első évben nem szoktatsz meg vele, az az egész életében úgy marad". Én a fent leírtak közül jópár dolgot nem csináltam, és bizony már valóban megszokta máshogy és nem is lehet rávenni, hogy változtasson rajta.

Mindamellett szeresd nagyon, járjatok ugyanúgy társaságba, ne punnyadjatok otthon kettesben, mert az megölheti a szerelmet. Randevúzzatok néha házon kívül.

Bonyolultnak tűnik, sok dolgot leírtunk már itt, de ezek olyan dolgok, amit az első egy-két hónapban kell figyelni és rögzíteni, utána már magától úgy marad :)

ja a trombitálós orrfújást kihagytam. :) de pl ez egy olyan dolog, hogy hülyeség szólni, a másik nem fog miattunk másképp orrot fújni, amikor évtizedeken keresztül jó volt úgy neki. egyébként számomra ezek lényegtelen dolgok. amikor összeköltözöl valakivel tudod, hogy nem vagytok egyformák, hogy együtt élni nem olyan, mint szimplán járni. nem kell ezekből ügyet csinálni sztem, pedi én felsoroltam egy pár dolgot. :)

utolsó előtti voltam

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Itt meséltem néhány megoldást a netezéssel kapcsolatban. (Amikor hajnalig neteztem.)Talán hasznos lesz neked is.

Ami még nagyon húzós, az a közös kassza, külön kassza rész. Mi külön kasszán vagyunk, tehát mindenki állja a maga költségeit, de így 1 év együttélés után lehet hogy ez lesz a vesztünk is, ugyanis nekem fél éven belül el fog fogyni az összes tartalék pénzem és hiába keresek mint az őrült mellékállást, egyelőre semmit nem találok. De ha találnék is, arra is rámegyünk majd, hisz sose fogunk találkozni, ha én a 8 óra mellett még máshol is dolgozni fogok. Nem valószínű, hogy tudok majd főzni, stb.

És valahogy lelkileg is kezdek belefásulni. Eddig jó volt, mert ő se szólhatott bele, ha én a kutyáimra költöttem a pénzem. De most is tett egy megjegyzést arra, hogy kiadtam nekik a senkinek sem kellő ételmaradékot. Ez azért zavarja, mert a száraz tápot én állom, a mi kajamaradékunkban az ő pénze is benne van. Fel sem fogja szerintem, hogy fél év múlva vagy az lesz, hogy ő áll minden rezsit, mert az én fizum csak a kajára, kutyakajára meg az egyéb nem rezsi jellegű dolgokra elég, szóval majd akkor az lesz, hogy vagy áttérünk a közös kasszára vagy szétmegyünk. Én nem fogom azt hallgatni tőle, hogy az ő pénzét mire költhetem. Soha nem kértem tőle semmit, de én már sokáig nem bírom ezt az életszínvonalat tartani, én igazából nem engedhetném meg magamnak a kolbászt, csak a zsíroskenyeret, de amíg ő a párom, hogy oldjam meg, hogy még ráadásul külön koszton is legyünk??? Ő már gondolkodott a közös kasszán, mert igazából nem olyan rossz pasi ő, de aztán meggondolta magát, mert ha én egyszer eladom egy örökölt házrészemet, sokkal gazdagabb leszek nála, és ő nem akarja, hogy azt mondjam, hogy a közös kasszát azért akarta, hogy neki abból a pénzből jusson. Innen kezdve meg vagyok lőve, nagyapám háza nem kell senkinek, megenni nem tudom, a párom nem akar közös kasszát és valójában én se igazán, de ha én most felélem az összes tartalékomat, mert neki kolbász kell, akkor mit csinálok, ha majd lenullázódom és akkor vágja a pofámba, hogy ő nem eteti az én kutyáimat és nem állja egyedül a rezsit. Az a baj, hogy mivel nem közös a ház, hanem az enyém, innen kezdve megint nincs megoldás, nekem ezeket a harcokat minden pasival át kell élnem. Szeretnék igazából egyedül élni már, csak sajnos amíg ekkora házban élek, nem tudom egyedül fenntartani.

Ha nem álltok anyagilag egy szinten, ha nem közös a lakás, az is nagyon nagy konfliktusok forrása előbb-utóbb.

Én nem tudok megoldást, de ha egyszer anyagilag úgy állnék, soha többé nem költöznék össze senkivel.

Ugyanakkor ha az ember egyedül van, még egy kutyát se tarthat nyugodt lélekkel, mert sokszor gondolok rá, mi lenne ha kórházba kerülnék???

Én nagyon szerettem a páromat és a mai napig is szerelmes vagyok belé, de most már ott tartok, hogy minden éjjel azt álmodom, hogy szakítunk.