Miért nem látja a férjem hogy segítségre van szükségem? A tietek mennyit segít?

Nos először is, kedves válaszolók. Emberek vagyunk, nem robotok (bár a magyaroknál kezdek kételkedni benne).

Bárki bármikor kerülhet olyan lelki vagy mentális állapotba, hogy segítségre van szüksége, még akkor is, ha egész nap egy szalmaszálat sem tesz keresztbe.

Ilyenkor - szerintem, ahogy én is teszem -, egy jó házastárs társ a bajban és a maga kényelmetlensége ellenére is segít legalább egy pár napig, hogy kifújhassa magát a szerencsétlen.

Kérdező, én megértem az álláspontodat a munkával kapcsolatban. Ha valóban nullszaldósra jönnének ki az anyagiak az ovival stb,-vel együtt, akkor szerintem is helyesebb (és a gyerekeknek is jobb), ha te neveled őket, legalábbis amíg a kicsi is suliba nem kerül.

Elég gyerekes férjed van sajnos, próbálj meg higgadtan beszélni vele, te ismered ,nem létezik, hogy nem tudod elérni, hogy ne legyen veszekedés.

Mondd meg nyugodtan, hogy legalább egy kicsit könnyítse meg a dolgod, mert nem bírod idegekkel.

Lengesd be, hogy vagy elmész dolgozni és akkor csinálhatja mindennek minimum a felét plusz még ahurcolászhatja a gyerekeket is, vagy takarítónőt hívsz, de nem győzöd még utána is takarítani a mocskot...

Aki nem volt ebben benne, az el se tudja képzelni.

Nekem is elkényelmesedett a férjem egy időben és olyan kupit hagyott maga után mindenhol... morzsák a pulton, asztalon, asztal alatt, ott hagyta a zöldségek héját és a szemetet maga után, szétszórt szennyes, hajszálak mindenhol, víztócsák amikbe cipővel belelépett és összejárkált mindent, mocskos csap, mocskos vécé... Neki két pillanat lett volna maga után eltakarítani, nekem meg minden nap nagytakarítás.

Úgy cirkáltam utána állandóan, mint valami takarítógép, ha nem akartam mocskot a házban.

Én megmondtam neki, hogy vagy összekapja magát, vagy takarítónőt fogadunk, mert nem vagyok se cseléd se hülye. PErsze csak ideig-óráig figyelt oda.

Egy idő után elkezdtem otthagyni mindent, ami (szó szerint :)) az ő sara volt. Hétvégén elmentem otthonról és a kezébe adtam a rongyot, hogy légyszi, tegyen már rendet.

Érdekes, de azóta képes elrámolni rögtön maga után :D

Ez így nem mehet tovább!

Kezdetnek hetente kétszer találj ki magadnak egyórás elfoglaltságot a távoli városban. Ez az úttal együtt 2 x 2 óra.

Lehet ez gerinctorna, jóga, bármi.

Egyszerűen szükséged van rá, mert kiégsz. A férjed pedig nőjön fel!

Szerintem az a baj, hogy már nem szóltál az elején, hogy ez így nem jó. Ő elvan kényelmesen. Te meg meghúztad magad és csinálod, amit mondd.

Már az elején tenned kellett volna valamit, hogy ne fajuljanak idáig a dolgok.

Pl. nem húzod le utána a wc-t, nem teszed ki a kukát, inkább rohadjon ott a szemét, legközelebb tuti kitenné. Nem húzol ágyneműt, illetve magadnak húzol egy kis takarót, ő meg aludjon a több hónapja ki nem mosott king size-ban. Hétvégén meg nem menekülnék el otthonról, mert ő délig akar aludni. Egy felnőtt embernek nincs is szüksége ennyi alvásra, max. ha hajnalban ért haza egy buliból.

Látom nagyon sok okos van itt. Kár, hogy segédfingotok sincs arról, hogy milyen ebben élni. Kérdező, én gyerek voltam egy ilyen sztoriban. Elmondom mi lett a dolgok kimenetele.

1) Pszichológushoz járok, mert nem tudtam feldolgozni, hogy úgy vagyok félárva lelkileg, hogy közben az apámnak nevezett önző f@

Veletlen elkuldtem..

...önző roha dék magában meditálgat és tojik mindenkire maga körül.

2) anyám egy ponton csalni kezdte apámat, amiért soha nem hibáztattam de gondolhatod milyen jó volt tizenévesen ehhez asszisztálni

3) elváltak

4) apámnak a közelébe sem megyek. Nem ismerem, nem tudom ki ő, nem is érdekel. Ha felhív nem veszem fel a telefont. De már fel se hív.

Ami meg a házimunkát illeti, az én apám is azt hitte, hogy felépítette a gízai nagy piramist amikor sikerült néha elmosogatnia. EZ NEM NORMÁLIS!!!!!

Az se normális, hogy gyerekeid milyen mintákat vesznek át, de ha még hagyod is magad, akkor nem csak a saját életedet fogod lelki szempontból teljesen szétbarmolni.

Amúgy meg gyereket nevelni full munkaidős elfoglaltság. A férjed egy barlanglakó idióta, ha azt hiszi, hogy csak mert effektíve ő kap pénzt a munkájáért, ezzel véget is ért a felelőssége.

Mi az istennek akarsz egy ilyen valaki mellett szenvedni? Anyámat se értettem soha a büdös életben. Ha elválik legalább lett volna esélyünk, ha kicsit késve is, ez normális családmodellben felnőni.