Mit tennél ebben a helyzetben?

22 éves lány vagyok. Egy évig angliában dolgoztam, talpraesett, okos lánynak tartanak, oda is csak úgy egyedül mentem mivel úgy volt hogy párom majd jön utánam ha találok neki is munkát.

Közben ő vállalkozó lett, és nem hagyhatta ott az üzletet igy egy év után hazajöttem....közben megint lekéstem a fősuliról is...nagy nehezen került állásom egy boltban. Ez is csak olyan hogy jóformán fél napokat kellene ott lennem minimális összegért...de mivel a tulaj egyik ismerősünk néha kifizeti azt is ha tovább ott vagyok. Vagy több napon is bemegyek....csak sajnos ezen a héten lehetek ott utoljára...eddig voltam felvéve, és nagy gondba vagyok hogy mi lesz velem.

Ugyanis párom megint nem hagyta hogy beadjam fősulira a jelentkezést mivel, nem ment a vállalkozásuk, azt mondta majd ugyis megyünk külföldre. Én sem tudtam igazán hova adhatnám be milyen suliba...(csak gimim van)

Szóval most ráakadt egy nagyobb városban egy üzlethelyiségre, és már pénteken megy is megbeszélni hogy mennyiért adnák ki...na most ha ő belekezd valamibe megint én itt maradtam munkanélkül, iskola nélkül. Az ő vállalkozásuk meg elég férfias meló lesz ha tényleg úgy döntenek hogy belevágnak szóval ott nem szeretnék dolgozni..meg nem is tudnék.

Itt vagyok kétségbeesve.....szüleim most költöztek szét..egész nap a boldog vidám optimista lányt játszom mindenhol közben csak telnek mulnak a napok és semmim sincs....pénzt kell kérnem a szüleimtől ami nem lenne probléma hisz mindkettőjük nagyon jó pozicióban dolgozik-de miota különválltak valahogy a pénzen csak a veszekedés van...Barátom csak azt hajtsa hogy ha ez egy jó lehetőség ő nem hagyja veszni, pedig az emberek 80%ka szerintem azt mondaná hogy nem éri meg belevágni...

Szóval ő csak azt hajtsa hogy várjak, legyek otthon nyugodtan....lesz pénz összeköltözni, lakást venni szülök két gyereket addigra meg nekem is nyit avlamit....itt sirok minta hülyegyerek....hát egy nőnek vagyis nekem csak ennyi jár?

akkor azt mondja hogy várjak pár hónapig és egyből nyit nekem valamit....Nekem olyan mintha álomvilágba élne. Olyan rossz hogy én már annyi mindent feladtam miattunk...és ő nem vesz figyelembe....vagyis lenne lehetőségünk külföldre menni dolgozni...igaz kicsit nehezebb lenne de együtt lehetnénk és nekem is lenne saját pénzem rendes állásom...aztán majdcsak lenne valahogy.

Szüleim minden erővel suliba küldtek volna...de azt mondták hogy oké ha mész külföldre...de akkor menjél is, mert itthon nem ülhetsz.

Igazuk van....és én próbálnék is mindenkire hallgatni és mindig én járok rosszul...

Senki nem ért meg...most már anyu sincs itthon hogy tanácsot kérjek tőle....

Itthon is minden az én nyakamba szakadt....apuval én maradtam itthon...

A környékünkön nagyon nehéz munkát találni, olyat meg főleg amit az ember örömmel csinál és meg is fizetik.

21-2évesen meg még nem szeretnék gyereket vállalni meg háziasszonyoskodni...de erre a párom meg csak azt mondja hogy minek vagyok ilyen karrierista.

De akkor most komolyan....aki egyetemre jár vagy van egy munkája amit szeret az mind karrierista és önző?

Annyira nem tudom mi lesz velem...múltkoriban már alig várta hogy lelépjünk erre most várhatok a péntekre hogy mi lesz...

Ezt nem kivánom senkinek...úgy gondolom nem függhet egy nő a mai világban a párjától mikor annyi házasság ér véget vállással stb....Mit tegyek???