Szerintetek mennyire ciki hogy még itthon lakok anyummal és az öcsémmel és a saját fizetésemből segítek neki?

Aki 30 felé, neadjisten 30 felett párkapcsolatban él, az mit mond a párjának arra hogy még anyukoszton van? Vagy a párja is úgy él?

Nem kínos úgy együtt lenni otthon, hogy a másik szobában a fater nézi a tévét, míg lent anyu bontja a csirkét, tesó meg döngeti a metált a szobájában?

Mindig összefutni velük, gyerekszinten élni, abban a szobában ahol 5 évesen még kifestőztek?

Ti tudjátok. Mondjuk az az ember se igényesebb, akinek ilyen pár megfelel.

Szerintem nem ciki. 23 éves koromig én is együtt éltem az anyámékkal. Mondjuk 25 évesen valószínűleg már nagyon kellemetlenül éreztem volna náluk, mint ahogy valaki leírta előttem, csajom így nem lett volna soha.

És mielőtt valaki félregondolkodna, mélyszegény családban nőttem fel, nem kaptam semmilyen anyagi támogatást, világ életemben 100%-osan bejelentett munkahelyen dolgoztam (mai nyelven Call Centerben kezdtem operátorként), nem ügyeskedtem, nem loptam, csaltam, hazudtam. Amikor keresni kezdtem, anyukáméknak leadtam a fizetésem felét és nem vettek nekem semmit (mert nem is tudtak volna).

Egyszerűen önállóságra neveltek a szüleim, meg arra, hogy eredmény akkor van, ha valamit teszünk is érte. Mai napig hálás vagyok nekik ezért.

Igaz az első lakásom nem volt egy fényűző hely, nem volt bömösöm, hanem kb. 28 évesen egy rokon által levedlett Wartburgom (amit kifizettem piaci áron, csak annyi előnnyel, hogy fél éven belül kellett leperkálnom részletekben).