Titeket kicsit sem zavarna, ha anyukától újra akarna házasodni, ennyi idővel apukátok halála után?

Fene tudja, nem tudom, 1 év szerintem annyira nem hosszú idő, nem élnek együtt, ingáznak egymás között.

Még majd beszélek erről vele, előfordulhat, hogy nem mostra gondolt, hanem még majd évek múlva, mindenesetre érdekelne, ugyanis a másik párjával többet volt együtt mint most vele, és ő megcsalta, és vége lett annak is egyik napról a másikra.

Annyira stabilnak nem mondanám, alapvetően mindig veszekednek, anyu elég féltékeny típus.

Másrészt előző is ivott, ő is, már múltkor velem kötözködött , pedig annyira sűrűn nincs itt, hogy annyira beleszóljon a dolgaiba, nem örülnék, ha véglegesen hazahozná, mert ezzel ránk is ránk kényszeríti, hogy nap mint nap hallgassunk , amint minket szid átkoz,mikor ittas.

Örülök, hogy boldog, örülök, hogy őt nem bántja, de hirtelen nem tudok felcuccolni, hogy nekem is legyen nyugalmam, és rengeteg dologba belepróbál szólni.

Kis példák:

Megmondja mi merre, kérek valamit anyutól, ott áll, és oktat, hogy ezt én sem gondolom komolyan ugye?

Kértem anyukámtól, ilyenkor szóljon neki, nem a nevelő apám, 9 hónapja ismerem kb, és nincs itt napi szinten, hogy anyummal ne beszélhetnék meg dolgokat, ha ő itt van, de jogának érzi beleszólni.

Megmondja , hogy épp most menjek fürdeni, de mikor nincs itt, sem szabályozza le senki...

Egyszer hétvégén volt olyan (azóta nem ismétlődött meg), hogy anyukám főzött kint, én pihentem, mert anya főz vasárnap, én néha ha nincsenek itthon vacsorát csinálok, de nem vagyok a konyha nagy ördöge, erre jött be automatikusan a szobámba, mintha apám lenne 20 éve, hogy menjek ki anyuval főzni, miért itt hentergek még az ágyba reggel 9kor, amikor anyu már főz.

Azért akkor anyu szólt neki, hogy ennyire ne folyjon bele az életünkbe, ugyanis a vasárnapi ebédhez soha semmi közöm, szeret inkább rám bízni olyat, amit nagyon finoman megcsinálok, amikor ő dolgozott , vagy épp dolga van.