Feladnád önmagad és az élettől várt igényeid a szerelmedért?

Én személy szerint semmiképpen sem.

De ezért vagyok egyedül.

Csak olyan kapcsolatokat ismerek működőnek, ahol az egyik fél (egy kivétellel mindig a nő) megalkudott, feladta a karriertörekvéseit, képességeit, álmait, lehetőségeit, és besorolt a férfi (ill. a feleség) álmaiba.

Férfi és nő különböznek. Ez így van jól.

De szerintem kicsit lehetne a férfi is kompromisszumkészebb. Az még nem jelenti, hogy papucs, a nő meg házisárkány!

Az én ismeretségi körömben nagyon sok a boldog család. Ez azért van, mert a nő lemond magáról, saját képességeit és egyéb energiáit a gyereknevelésben éli ki, és boldog akar lenni.

Talán tényleg boldogok is, és addig, amíg másról is álmodoztak, addig becsapták magukat. Nem tudom, még nem próbáltam.

Igaz, hogy a boldog család mindig a nőtől függ.

(Az az egy eset, ahol a férj mondott le az elképzeléseiről, az is jó házasság. A férj akarta, hogy gyerekük legyen, a feleség meg nem akart otthonmaradni vele, így ő visszament tanulni, dolgozni, sportolni és fogyókúrázni, a férj meg otthonmaradt a gyerekkel, takarít, mos, főz, és reméli, hogy sikerül még egy gyereket kicsikarnia a nejéből :) A szerepek teljesen felcserélődtek. :)))

Csak a saját példámmal tudok előhozakodni, hogy lásd Te is, megéri-e. Én anno más főiskolát válaszottam az akkori párom miatt, aki szintén ott tanult. később kiderült, felvettek volna az egyik legjobb egyetemre is, de miatta maradtam ott ahol. ő egy évre rá otthagyta a főiskolát, én ma meg egy nevenincs intézményben fogok végezni nem sokára...

viszont az is igaz, ha feladod az igényeket és mindent, amire vágysz, akkor képes voltál kompromisszumra. kérdés az, hogy melyik a fontosabb? a szerelem vagy hogy sikeres légy jó körülmények között, vállalva akár azt is, hogy egyedül vagy?!

A kérdezőnek:

Én ugyan nem.