Inkább szakít a barátnőjével, minthogy gyerekük legyen? Miért?

Én csak a saját életemben tapasztaltakat írnám le.

Apukám és anyukám elváltak.

Apukámnak 11 évvel fiatalabb párja lett. Akkor volt apu 38 a párja 27. Apu csak és csak nem akart gyereket, mi akkor 18 és 16 évesek voltunk. Majd beadta a derekát 41 évesen, és 2 évet vártak az öcskösömre. Hát velünk nem tudott ilyen boldogan játszani néha, mint vele tud -bár mi lányok vagyunk-. Mostmár az vallja, hogy hiba lett volna kihagyni. Azóta nekem is lett egy fiam, és gyarkorlatilag együtt nődögélnek. Öcsi 3 éves a fiam 20 hónapos :)

Anyukám pedig nála 14 évvel fiatalabb pasival él együtt. Aki a férjemmel egyidős, 31 éves múlt -a párja- most. Anya 45 lesz nemsokára. 5 éve együtt vannak. Anya az elején megmondta, hogy nem is szeretne, és valószínű már nem is lehet neki gyermeke. Erre visszavágott a párja, hogy jó mert ő soha nem is akart. Ennek ellenére, anya teljesen tisztába van vele, ha a párja mégis szeretne babát akkor el kell engednie, mert ő ezt már nem tudja neki megadni.

25/N

Mit nem értesz ezen? Azért mert szeretsz valakit még nem kell mindent feladnod, mindent megtened amit a másik kr mert annyira szereted...

Amúgy meg a földön túlnépesedés van, szóval ne aggódj nem fog kihalni semmi.

A magyarázat az, hogy igen, nem szereti eléggé a nőt ahhoz, hogy ezt az "áldozatot" meghozza érte. Én nem is értem ezeket a nőket, miért vannak így velük...

Óriási önzés a részéről, dehát érthető nem? Én csak azt nem értem, miért rabolja szerencsétlen nő idejét, eggyütt vannak még 5 évig, szakítanak emaitt, a csaj meg majd szülhet 40 évesen... Szerintem ez szemétség!

Másrészt, énsem vállalnék szerintem 40évesen gyereket, hacsak nem a nagybetűs IGAZI lenne az, (ha létezik) és szeretném annyira, hogy ne akarjam ilyenért elvesziteni...

Érthető, hogy élni akar, csak azt nemértem miért nem szakítanak?

Szerintem a kiegyensúlyozott és szeretetteljes kapcsolatnak akkor része a gyermek, ha mindketten úgy szeretnék, és ez általában akkor van, vagy akkor nagyobb az esélye ha mindketten gyermektelenek...

Igen, érthető a pasi álláspontja. De a nőé is. Ez egy patthelyzet, valakinek engednie kell...

Az fog engedni, aki a gyengébb a kapcsolatban, vagyis aki jobban ragaszkodik a másikhoz. Ez pedig lehet hogy a nő. Viszont ha ő enged, akkor később valószínűleg szembesülni fog azzal, hogy a pasi lelép, mert összeszed egy másik nőt, ő meg már nem lehet terhes... szóval vigyázni kell az ilyen önfeláldozásokkal is. Csak annyit szabad engedni, amit sose fogunk megbánni. Például ha a másik miatt nem mentünk ki egy külföldi pár hónapos munkára, akkor azt bánhatjuk, de nem olyan eget rengető dolog, viszont ha soha többet nem lehet gyerekem, mert a másik miatt nem vállaltam amíg lehetett, akkor azt ugye sose lehet helyrehozni. Elsősorban saját magunkért tartozunk felelősséggel, és ez azt is jelenti, hogy nem engedjük a másiknak hogy kihasználjon.

Szóval a kérdéses nő legjobban teszi ha ragaszkodik a gyerekhez, és ha nem enged a pasi, akkor otthagyja, nagyon hamar. Mert ez azt is jelenti, hogy a pasi sem képes lemondani valamiről a kapcsolat megmentése érdekében ugyebár, vagyis nem szereti eléggé a nőt, mert nyilvánvalóan úgy van vele, hogy hát jó, sajnálja, de majd lesz másik nő...

31/N

Ha a férfi előre elmondta a kapcsolat elején hogy nem akar több gyereket, és a nő belement akkor nem önzőség. A nő igy is bevállalta. Csak sok nő úgy van vele, hogy belemegy így is a kapcsolatba, mert szereti a pasit, és magának akarja, azt hiszi majd mellette megváltozik a véleménye, egyszercsak el kezd duruzsolni gyerekről és ha a férfi ismét kijelenti nem akar, akkor a Pasi az önző. Szerintem ha a nő igy gondolkodik és annyira akar gyereket, akkor válasszon másik pasit, vagy ha "összehozza" a jelenlegi pasitól készüljön rá hogy egyedül marad, bár ebben az esetben is rá van kényszerítve a férfira a gyerek, mert ha olyan nem fogja hagyni hogy a gyerek apa nélkül nőjjön fel. Ezesetben pedig a nő az önző.

32/N