Más anyuka is így van vele?

Párom szülei hívtak a hétvégével kapcsolatban, és én azt mondtam nem hiszem hogy megyünk vidékre.

Párom reggeltől estig dolgozik, hazajön, fürdik, eszik, alszik, alig váltunk pár szót, még a gyerekünkkel is alig foglalkozik. Ugyanez mondható el a hétvégével kapcsolatban, ha két nap itthon van, akkor az egyik nap csak a pihenésről szól, nem megyünk sehová, de mire regenerálódik, akkor se megyünk sehová.

A héten borult a bili, nehezményeztem, hogy alig van velünk a hétvégén, szó szerint nem törődik velünk, a végére nagyon csúnyán összevesztünk, hogy külön aludtunk, én a kisbabával, ő meg a másik szobában egyedül.

Aztán másnap átgondoltuk a dolgot - közös nevezőre jutottunk, hogy most hosszú hétvége kapcsán elmegyünk valahova.

Nekem szükségem van a páromra, ne csak úgy nézzen rám, mint egy háztartásbelire, aki otthon mindent megcsinál, összeteheti értem a kezem, mert azonkívül hogy háztartás, babázom egész nap.

Nemcsak anya, hanem nő is vagyok, aki igényli a párjától a törődést, mert tényleg ellaposodik az egész...

Hívtak a szülei, és mondtam nekik, hogy most nem jó, nem megyünk hozzájuk - kezdem unni, hogy hosszú hétvége kapcsán mindig vidékre kell menni hozzájuk, nem akarok rendszert ebből csinálni.

Szerintetek jól tettem hogy nemet mondtam?

Most mi hárman szeretnénk lenni!