Megfojtanak a szüleim a szeretetükkel mit tegyek?

Ha jól számolom 20 éves vagy és ha jól gondolom egyke.

A szüleid túl fogják élni,ha elköltözöl.Biztos nehéz nekik elengedni,de most már tényleg nem szólhatnak bele az életedbe,jogilag sem,neked kell dönteni,hogy mit kezdesz magaddal.

Azért legyél óvatos.Értem,hogy szerelmes vagy és vakon bízol a párodban,de ne ess abba a hibába,hogy most pedig tőle fogsz függeni.Ha ki is mész külföldre vagy ha itthon fogotk összeköltözni,akkor is törekedj arra,hogy el tudd tartani magad.Tudod,nem egy ilyen történet végződött azzal,hogy a szülő ház nyomása alól kikerülve a másik nyomás várja az illetőt és onnan már nem mer lépni,mert nincs hova.Ekkor jön az,hogy elviselik az erőszakos férjet.

Persze ez egy végletes példa.

Szia!

Kísértetiesen hasonlít a történetünk, én is itt kértem tanácsot, és nekem azt mondták, hogy költözzek (ami nyár végére/közepére meg is valósul végre! :) Szóval én sem tudok mást tanácsolni, mint hogy menj! És egyáltalán nem gerinctelenség, ezen egy percig se gondolkodj! Nem szabad így magukhoz láncolni, megfojtani egy embert. És ezt nekik is tudniuk kell, különben valami nagy gond van az agyukkal.

Amúgy anyud és apud is ilyenek? Vagy csak egyikük?

Én költözés előtti napokban jelentem be távozásomat, szerintem te is tedd ezt. Bezárni nem zárhatnak, mert azzal sértik szabadságjogaidat, és fel is jelentheted őket akkor.

Ha volna kedved kettőnk "nyomorúságáról" beszélgetni, nyugodtan írj e-mailt! És kitartást!

Ha elmúltál 18 éves, mindenben te vagy a felelős, ami téged érint, csak te dönthetsz a dolgaidban, és nem ők! Oda mész, ahova akarsz, ha a rendőrség keresne, akkor is mondhatnád azt, hogy nem szeretnéd közölni, hogy hol vagy, és a rendőrök nem tehetnének semmit (nem vihetnének haza, stb). Valójában a szabadságod ilyen szintű korlátozása, mivel már jogilag felnőtt vagy, bűncselekménynek minősül, ezért még ők lehetnének hálásak azért, hogy megteszed azt, amit mondanak neked. (Most persze nem azt mondom, hogy szaladj a rendőrségre és jelentsd fel őket, de azt is tehetnéd.) Ilyenkor persze már jön a vita, hogy amíg az ő házukban laksz meg az ő kenyerüket eszed, addig azt kell csinálnod, amit mondanak neked, stb., de ez baromság és nem így van. 18 éves korod után már nem kötelesek eltartani téged, de te, mivel még tanulsz, bírósági úton kötelezheted őket arra, hogy anyagilag (vagy más úton) támogassanak. Másrészt meg a te döntésed az, hogy elmész-e dolgozni vagy sem.

A szüleid szerintem nem komplettek. Egyke vagy? Mert akkor "csak" szerintem egy nagyon erős nem-akarjuk-elengedni-egy-szem-gyermeküket szindróma áll fenn, ami persze ettől függetlenül nagyon megterhelő lehet.

Én már réges-rég megszöktem volna hazulról.

A következőket tanácsolom: ne beszélj velük, mert gondolom, ismered őket, és azt csinálnák, amit írtál. Én hagynék egy levelet (vagy feladnám valahonnan, pl. egy nagyvárosból), amiben elmagyaráznám nekik az érzéseimet, bocsánatot kérnék tőlük, a legnagyobb megértéssel fordulnék a leendő reakcióik felé. Ez azért fontos, mert lehet, hogy a barátoddal egyszer szakítani fogsz, de a szüleidre minden helyzetben számíthatsz majd, és gondolom, örök haragban sem akarsz velük élni. Aztán igen: összepakolnék és elmennék. Én nem kívánom senkinek, hogy ilyen elnyomásban éljen. Ha tudsz normálisan viselkedni, mitől féltenek? Gondolom, nem fogsz vad szex-bulikban részt venni, meg drogozni sem kezdesz neki.

Szerintem most egy csomóan fogják azt írni, hogy becsüld meg magad, biztos elhalmoztak mindennel, mit nyavalyogsz, stb., de az, hogy anyagilag mindened megvan még nem jelent semmit.