Mit kezdhetnék az ilyen érzéseimmel?

22 éves vagyok, az alkoholista apámmal élek, aki igazából nem sok vizet zavar, alkalmi munkákat végez, kőműves, de iszik mint a gödény, reggeltől-estig, estére pedig kiüti magát, minden áldott nap.

A ház körüli munkákkal nem foglalkozik, semmi nem érdekli, a fizetése 70%-át elissza, a maradékból befizeti a számlák egy részét, amit meg nem tud azt én fizetem.

A házunk kissé lepusztult, még csak 1 hónapja dolgozok, alig 110-120 ezerért, gyakran 12 órákat.(a munkát utálom, a munkatársaimat kedvelem, annak ellenére,hogy nehezen tudok beilleszkedni, itt könnyen befogadtak, és ha még barátokra nem is tettem szert, jól elvagyok)

Mielőtt elkezdtem dolgozni megfogadtam,hogy havi minimum 30-at félreteszek, mert amióta anyukám meghalt, azóta sosem volt tartalék pénzünk, apám mindig a nővéremtől kért ha muszáj volt, ő meg adott is neki, aminek a java része mindig a kocsmában kötött ki.

A nővéremről azt kell tudni,hogy viszonylag jól keres, a sógorom meg még jobban.

Biztos vagyok benne,hogy a sógorom, és családja benne van a felső 10 ezerben, és bár kedvelem a nővéremet, mégis olyan rosszul érzem magam, mikor tőlük hazajövök.

A sógorom egy jóképű, intelligens, kigyúrt,kockahasú férfi, a nővérem nagyon csinos, remek természeti adottságokkal (mindene eredeti), e mellé okos is, minden férfi csorgatja rá a nyálát, sokszor elég feltűnően.

Ehhez jön az,hogy tele vannak pénzzel, 5 autójuk van, oldtimertől kezdve a drága sportautóig minden, szerintem a legkisebb értékű autójuk ára is vetekszik egy átlag panellakás árával.

Néha belecsöppenek ebbe a világba, hogy ide megyünk velük, oda megyünk, mindenre van pénz, mindenhol lesik a kívánságainkat, mert látják,hogy van pénz, minden ember kedves, stb...és tényleg ez egy olyan világ amiből elég szar visszacsöppenni a saját életembe.

Rendszerint ilyenkor rosszul érzem magam, utálom,hogy semmire sincs pénzem, és hogy látom,hogy lehet ezt másképp is, de semmilyen szempontból nem vagyok arra alkalmas,hogy így éljek.

Utálom,hogy állandóan elfogy a pénzem, hogy nem jutok egyről a kettőre, és igaz még csak 1 hónapja dolgozok, és ha már azt eltudom mondani,hogy minőségibb étkezéseim vannak, mint korábban, és több alapvető dologra van pénzem, mint akkor amikor csak apám keresett, de akkor is...(gondolok itt olyanra,hogy 5 év után a kotyogós kávéfőzőt letudtam cserélni egy 15 ezer forintos gépre)

Nekem az a célom,hogy ezt a házat rendbe tegyem, és normálisan nézzen ki, de persze ehhez rengeteg idő kell, és annyira fáj, hogy másoknak milyen "könnyen megy".Hiába érzem jól magam akkor amikor a nővéremékkel vagyok, mert akkor eltudom felejteni a gondjaim, de amikor újra a valóságban találom magam, akkor meg annyira nehéz.

Nem tudom, mit tehetnék, nagyon szarul érzem magam, annyira,hogy a napokban majdnem elütött egy autó, hatalmas sebességgel suhant el előttem 5 centire, és sokat gondoltam rá,hogy bár elcsapott volna, az minden gondomat megoldotta volna...és közben mégsem vagyok képes feladni az életet, csak őrlődök magamban, és senkinek sem merek a gondjaimról beszélni, mert félek,hogy irigynek, és nagyravágyónak tartanak majd. (és igen van bennem mindkettő, de nem érzem azt,hogy ebből állnék)