Mit kezdhetnék az életemmel? Szerencsétlennek érzem magam.

Lassan fél éve elveszítettem a munkahelyem, folyamatosan keresgéltem, önéletrajzokat küldözgettem nem kellek sehova. Sajnos a mai világ arról szól, hogy a munkáltatók 90%-a azt veszi fel akire támogatást kap (25 év alatti, pályakezdő, tartós munkanélküli).

Az anyámmal élek itthon, 26 évesen. Tudom ő szívesen segít ezzel nincs is probléma, de már kezdek depressziós lenni az itthonléttől.

És minderre most pár hete kiderült hogy valami tüdőproblémám van. Elmentem egy rutin tüdőszűrőre, hogy ha munkát találnék gyorsabban meglegyen az eü.kiskönyv.

Mivel minden végzettségem és eddigi tapasztalatom olyan ahová ez szükséges. Erre közlik velem hogy baj van, nem súlyos szerencsére, de míg nem nézik meg CT-vel és nem ér véget a kezelés nem kaphatok negatív tüdőszűrő papírt, így az elhelyezkedésem még nehezebb. A dokim szerint 6-12 hónap is lehet a gyógyszeres kezelés. Mégis mit kezdhetnék most magammal? Egy koloncnak érzem magam, egy senkinek aki még arra sem képes hogy elhelyezkedjen. Már szégyellek itthon bármire pénzt kérni, a Tb elmaradásom befizetésében is a párom segít, mert nem szeretném az anyámat tovább terhelni. Nem járok el itthonról csak ha a barátok kiszakítanak, szinte netfüggő lettem, próbálom legalább ezzel lekötni magam, persze a háimunka mellett.

Szerintetek mit tehetnék? Mivel tegyem magam helyre? Folyton befordult vagyok, türelmetlen és szomorú.

Ahogy írtam az anyám támogat, de tőle sem várhatom ezt el. A párom aki mellettem áll, de tőle is csak lelki támogatást szeretnék elfogadni.

Be fogok dilizni ha sürgősen nem találok valami munkát...........

Bocsi, ha hosszú voltam, esetleg zavaros, de most kijött belőlem.