Tényleg nincs több jogom családtagnak érezni magam, ha én menyasszony vagyok, ő meg csak egy barátnő?

"Amúgy értem, amit írtok és igazatok is van, de engem is meglehetne azért érteni.Eddig egyedül kaptam annyi figyelmet és pozitív hozzá(m) állást, amit most ketten kapunk, így kicsit fusztrál a helyzet."

Páromnak van egy nyolc éves unokahúga. A kiscsaj kezdett el így hisztizni, mikor ott volt egy rokon baba, és a nagyanyja elkezdett prüntyögni neki, hogy "mama pici szeme fénye, utyuputyu" - na, ekkor vonult ki bőgve a kiscsaj az udvarra és a földhöz verte magát, hogy a mama őt nem szereti, mert az új csak a szeme fénye, pedig eddig ő volt, és már jobban szereti a babát nála...

Kábé ugyanezt a vonulatot érzem nálad felfedezni, pedig 10+ évvel vagy idősebb. Azért ez elég cink. :)

Szerintem egyébként a család hozzáállása nagyon jó a lányhoz, és anno hozzád is az volt. Nagyon gázosak az olyan családok, ahol a leendő meny/vej egy kis senki addig, amíg nincs házasság vagy legalább eljegyzés, mert úgyis cseréli, úgyis csak egy senki. Nők esetében ennek a durvább verziója, mikor az unoka születéséig nem ér semmit.

Soha nem akarnék ilyen családot, és szerintem tedd össze érte a két kezed, hogy neked sem ilyen van, mert bizony nagyon is gyakori.

Engem anyósom anno az első pillanattól a menyeként emlegetett, keres, érdeklődik felőlem, családtagnak tekint. Pedig neki is volt ám ugyanúgy "pótlánya" aki ott élt náluk meg jajdetüncike volt - konkrétan párom exe, akivel kamaszszerelemként 7 évig voltak együtt. De baromi kellemetlen lett volna, ha azt érezteti velem folyamatosan, hogy bezzeg a másik lány az ő kedvence (pedig azóta is kapcsolatban vannak ám, a csajnak továbbra is pótanyuka anyós). Szerencsére nálunk mindenki felnőttként kezeli a helyzetet. :)

Nagyon primitívnek tűnsz a kérdésed, és a válaszaid alapján is. Eddig senki sem adott igazat neked, nem furcsa egy kicsit? De menjünk sorban:

- hiába vagytok együtt 4 éve, napjainkban egy eljegyzés már nem sokat számít, nem garancia arra, hogy el is fog venni feleségül

- a családja maximum azért "szeret", mert nem ismerik az igazi oldaladat, amit itt szuper jól bemutattál

- de igen, a nyakukra költöztél. ők pénzeltek, ők etettek-itattak. a diákmunkával szerzett pénzzel kitörölheted a popsid, nyilván ők abból egy fillért se láttak, már ha igaz, hogy dolgoztál egyáltalán, nem csak védekezésül írtad le

- ha annyira önzetlenül, szeretetből mentél volna a barátod apjához a kórházba, nem emlegetnéd fel

- nyilván okkal húznak jobban a lányhoz, mert nem egy ilyen kis féltékeny idióta, mint te, aki mindenkit magának akar kisajátítani, és nem velük tartatja el magát

Tehát nem hogy nem ér annyit az a lány, mint te, hanem még túl is szárnyal téged.

Atyaég... lemaradtam a mirelithúsról eredetileg, de most végignéztem, olvasni is rossz...

Tökmindegy, hogy 23 vagy 40 éves, akkor is keresném a péklapátot legszívesebben.

Én azt látom nagyon szeretnéd, hogy szeressenek. Én is szerettem volna ha szeretne a férjem családja. De nem lehet kierőszakolni. Azt mondod szeretnek, csak most osztozik a figyelem. Szerintem ez nem baj, ha veled ugyanúgy kedvesek maradtak. Akkor a másik lánynak lenne rossz. Miért akarsz neki rosszat? Féltékeny vagy rá, de ne legyél. Te te vagy, ő más ember. Én barátkoznék inkább ha kedvesnek látom, hiszen ő is úgymond kívülálló (ugye nem vérszerinti rokon). Gondold át.

Az én esetemben, én boldog lennék a helyedben. Nem azért, mert nekem rossz a kapcsolatom bármelyik szülőmmel is, de jól esik ha nem utálják az embert, mert kiszakítom a fiú gyermeket otthonról... Nem nyíltan, de kaptam mindig valami olyan beszólást, hogy érezzem ne is gondoljam magam túl. Nem hiszem, hogy ez jobb lenne!