Dolgoznál-e a párod vállalkozásában 45 év fölött, alárendelve neki?

Ha alárendeltnek érzed magad,akkor inkább ne.A szüleim mióta ismerik egymást együtt dolgoznak.Közös vállakozást vezetnek és annak ellenére,hogy egésznap együtt vannak kiegyensúlyozott a házasságuk.Egy dolgot leszögeztek már az elején.Az üzlet,az üzlet,soha nem szabad a magánéletet belekeverni.Van olyan területe a vállalkozásnak,amihez anyu ért jobban és akkor ő irányít,akkor apu a keze alá dolgozik és van,amihez apu ért és akkor ez fordítva működik.Ilyenkor nincs idő sértődésre,dolgozni kell,és igen szólni (természetesen kultúráltan),de szólni kell,ha a másik hibázik és javítsa ki vagy figyeljen jobban.Vannak viták,de az kizárólag üzleti dolog és soha nem keverik bele a családot vagy a kapcsolatukat.Szerencsére mikor hazaérnek munka után,akkor már nem téma az aznapi munka és ki tudnak kapcsolódni.

Ez elsősorban azon múlik hogy 45+ évesen pár éve vagyok a párommal, vagy 25 évet húztunk le együtt.

Nem egeszseges,hogy a paroddal egyutt vagy a nap 24 orajaban. Kell az a kis kulso legkor, ahol megbeszelheted a baratokkal, baratnokkel a dolgaidat, es jo dolog, ha a zuros munkahelyrol haza mesz vegre a nyudogt csaladi legkorbe. Az en hazassagomat pont ez tette tonkre. nem volt egy percnyi szabadidodnk egymas nelkul. Egymas agyara mentunk 7 ev utan.

Természetesen hiszen egy család vagyunk!

En dolgoznek, ha jol megfizet, miert ne? Mar dolgoztam a parommal, es remekul megvoltunk! Mindenki vegezte a sajat dolgat. Parancsolt nekem az igaz, de csak munkaugyi dolgokban. Ha szeretitek egymast nem untok egymasra, akarmilyen romantikusan is hangzik. A parom sikere az en erdekem is volt, ezert segitettem neki szivesen a vallalkozasaban. Meg mindig egyutt vagyunk, es a sajat munkam mellet meg mindig besegitek neki. Remekul dolgozunk egyutt es kovacsoljuk a kozos jovot!

Társként igen, alárendeltként nem. Egy párkapcsolatban mindenképpen egyenrangúnak kell lennie a kétfélnek. Ha a munkában az egyik a másik főnöke, akkor egy idő után otthon is az lesz. Közös céget simán indítanék a férjemmel, de alárendeltje nem lennék.

Én csak a saját családi tapasztalatomat osztanám meg veled: nagynéném már majdnem 50, mikor otthagyta a munkáját, hogy a férje vállalkozásában dolgozzon, illetve hogy inkább a hátteret biztosítsa neki, és olyan titkárnős munkákkal könnyítsen a munkán. Be volt jelentev, rendes jövedelemmel. A férje hirtelen meghalt, infarktust kapott. Nagynéném rohadtul nem ért a vállalkozás tevékenységéhez, próbált ugyan beletanulni, de csak addig döcögött a szekér, amíg megvolt az a főmegrendelés, ami már a férje életében is. Mikor már teljesen magára volt utalva a vállalkozás menedzselésében, ...hát hadd ne mondjam, hogy totál eladósodott, a APEH végrehajtás alá vonat mindenét...és hát 50 felett nem sok esélye van/volt bármi más munkára. Ja, és nem korfüggő, volt 3 gyerekes fiatal 40 éves vállalkozó ismerősünk is, aki nyaralás közben halt meg hátsó fali infarktusban, és az asszony annyira beleroppant, hiszen gyakorlatilag a férj volt a családfenntartó, hogy 1 évre rá sajnos ugyanaz vitte el őt is. Maradt 3 árva, akik közül a legidősebb is éppen csak 18 volt. Nem riogatni akarok, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy szerintem nem jó ennyire függni a másiktól, márcsak azért is, mert sose lehet tudni, hogy mikor jön jól az, hogy van a családnak a vállalkozástól teljesen független jövedelme is,és ha te ilyen idősen most gyakorlatilag kilépsz a munkaerőpiacról, nem valószínű, hogy valaha is vissza tudsz menni... másrészt meg sose lehet tudni mit hoz a jövő. Az egyéb jellegű konfliktusokról meg nem is beszélnék.