Szerintetek is én vagyok a gonosz?

Én megértelek. Az emberek nagy része nem tudja, hogy álljon hozzá ahhoz, akit valami tragédia ért. Örök szégyenem marad, hogy én se tudtam, miről beszélhetnék rákos ismerősömmel, vagy mit tudnék tenni érte. A bátyád elég érzéketlen szerintem is, de nem rosszindulatból; ő nem élte át, milyen elveszíteni egy gyereket, és egy férfinak az öthónapos magzat még egyébként sem annyira létező, megfogható emberke, mint egy már megszületett gyerek, ezt csak egy terhes kismama éli át így.

Ne szégyelld azt se, hogy pszichológushoz kell menned, elvégre azt se szégyelled, ha más problémáddal fordulsz szakemberhez. Az unokaöcséd/húgod első szülinapja se fájjon, az a gyerek úgyse fog emlékezni rá, hogy nem voltál ott, és később még lehetsz nagyon jó nagynéni.

Jobbulást kívánok, és remélem, hamarosan egészséges kisbabád születik.

"Annyi csaladra, szülökre, szeretetre vagyo kisgyerek van... Örökbefogadni szerintem önzetlenebb és tiszteletremeltobb, mint 6 even keresztul eroltetni azt amit a tested egyszeruen nem tud."

Te hányat fogadtál örökbe, kedves 3-as válaszoló?

"És ezeket a dolgokat a kisujjunkból kellett volna kiszopnunk, vagy mi? Gondolom mivel itt senki nem ismer, csak azalapján tud bárki bármit is irni neked, amit te leirsz, ha nem irsz le minden lényeges információt, ne is csodálkozz, ha mondjuk utálkozó kommenteket kapsz."

Leírta. Húsz hetes terhességben veszítette el kettő gyermekét. Minden normális és épeszű ember eleve nem ír ennyi mocskot egy olyan embernek, aki a gyermekét gyászolja, mint itt egy rakás elmebeteg idióta! Még akkor sem, ha nincs azzal tisztában, hogy ezeket a kicsiket neki meg kellett szülnie, akik élve jöttek a világra, de nem tudták őket életben tartani!

És dögöljön meg az, aki ilyeneket kíván a kérdezőnek, mint amit írt neki privátban. Szívtelen, ostoba népség.

Kedves Kérdező! Igazából szóhoz sem jutok egyes válaszok elolvasása után...

A gyász nem gonoszság. Magam sem tudom, hogy viselkednék. A legnagyobb tragédia, ami egy anyát érhet, az a gyermeke elvesztése. Ha jól emlékszem, azt írtad, a párod kiáll melletted, talán egymásnak lehettek most leginkább támaszai. Persze, ne haragudj anyukádra és bátyádra sem, valószínűleg tényleg fogalmuk sincs, hogyan tesznek neked jobbat/rosszabbat. És nem kell úgy tenned, mintha semmi sem történt volna, attól a dolgok nem válnak meg nem történté.

Kitartást, és kívánom, hogy minél előbb érkezzen a gyermekáldás...

Szerintem nem vagy gonosz. A szüleid meg biztos azért nem akartak róla beszél, hogy ne szakítsák fel a sebeket. Gondolom ez a helyzet nekik is nehéz lehet.

Neked meg sok kitartást, remélem sikerülni fog egyszer a baba.