Szerintetek is én vagyok a gonosz?
5 hete terhességem 20. hetében elvesztettük ikerbabáinkat; akikre 6 évet vártunk, lombikkal fogantak.
Amikor hazajöttem a kórházból annyit kértem, hogy ne most faggassanak a részletekről- képtelen voltam beszélni róla.
De, hogy még 5 héttel később se hívjon fel SENKI a közvetlen családból- az kicsapta a biztosítékot nálam, és kiosztottam őket.
A bátyámék még egy sms-t sem 'dobtak' rám, hogy 'sajnáljuk; ha kellünk, itt vagyunk...'.
Ma ezzel szembesítettem és a válasz az volt, hogy neki meg sz@rul esett, hogy nem mentünk el -2,5 héttel a gyermekeink elvesztése után- az ő gyerekünk 1 éves szülinapjára...
Anyámékkal csak a kutyáról tudunk most beszélgetni meg az időjárásról. Próbálnak úgy tenni, mintha nem történt volna semmi; ami nekem nagyon rosszul esik.
Mai kiborulásom végkonklúziója az lett, hogy velem van baj; menjek el pszichológushoz. Ezt én már korábban megtettem, mert a páromon kívül senki sem segített, hogy fel tudjam ezt dolgozni; és elkeserítőnek találom, hogy ezt egy idegennel kell megtennem 10.000/ alkalomért...
Nyilván a család azt várja, hogy egyszer csak meg lesz ennek az eredménye, és egy nap majd ugyanaz az ember lép be az ajtójukon, aki a vetélés előtt voltam. De én nem tudom, hogy meg tudom-e nekik valaha bocsátani azt, hogy nem álltak mellettem életem legnehezebb heteiben...
válasza:A legjobb lenne, ha magad is feladnád a gyerek dolgot. Nem úgy értem, hogy ne legyen gyereked - de baromi felesleges ekkore cécót keríteni neki. Édesanyám nem tudott teherbe esni, a világért se. Az ő korában hozták be a lombik, stb programokat. Százezreket költött rá, ami most már nem nagy pénz, de a mai millióknak felelt meg abban a korban.
Elvetélt, próbálkozásról próbálkozásra. Aztán egyszer azt mondta, mikor már nem lombikozott, hanem "fecskendőzött", hogy: ez az utolsó. Nem bírom tovább. Megpróbálom a kedvetekért még egyszer, de ez túl sok nekem.
Már teljesen feladta.
És én megmaradtam. Nem vetélt el engem. Veszélyzetetett terhesség voltam mindvégig, de egészséges kisbabaként jöttem a világra. Utána a 2 öcsém már természetesen módon fogant meg, mindkettő véletlenül.
Nem szabad erre ráfeszülni, mert a tested, a baba érzi, hogy erre nem állsz készen lelkileg. El kell engedned ezt az egészet, esetleg megpróbálkozhatnátok addig neveléssel, örökbefogadással.
válasza: válasza:Részvétem a magzaton miatt😢 ne add fel, de ne görcsösen akarj babát.
Sok sok sikert az elkövetkezendő időkre
válasza:Dehogy vagy gonosz. Hogy lenne már öt hét elég feldolgozni? Pláne továbblépni.
Viszont kissé igazságtalan vagy. Én magam is úgy tennék ilyen családtaggal, mintha semmi nem történt volna, annyit mondanék összesen,hogy itt vagyok, ha bármi kell.
Testvéred jó lett volna felhívni, hogy nem mész. Én se mentem volna, de szóltam volna róla azért.
Próbálkozás mellett gondolkodhatnátok az örökbefogadáson, de hogy fogadd el, hogy nem lesz, azt nem is tudom, hogy gondolta a válaszoló. Én is próbálkoznék tovább, ha lesz örökbefogadott, akkor is.
válasza:Nem vagy gonosz, de a tesódék sem!
Azt kérted hagyjanak, lehet úgy voltak vele, hogy ha készen állsz rá, akkor majd te keresed őket...
válasza: válasza: válasza:Fogadd őszinte részvétemet kedves kérdező. Borzalmas lehet a huszadik héten két halott babát megszülni. Nagyon sajnálom.
A családod szerintem nem tudja min mentél keresztül, ahogy az ide író válaszolók sem. Mondd el nekik. Ülj le és mondd el nekik, hogy mi hogyan történt. Amit nem ismer az ember, azt hajlamos túl könnyedén venni.
Nem vagy gonosz kérdező, te most egy gyászoló édesanya vagy, aki két gyermekét veszítette el egyszerre. Kitartást és mihamarabbi boldog babázást kívánok neked!
Nem akarok magyarázkodni, csak sokan olyanokat írtatok le és gondoltatok ok nélkül mögé, ami nem úgy történt:
- megírtam előre, hogy nekünk most nincs erőnk elmenni szülinapozni, de az ajándékot elküldjük a szüleinkkel. Ez így is történt.
- két héttel az események után hazautaztam a szüleinkhez, és elmondtam nekik a történteket; szóval én nyitottam, miután kértem, hogy ne most... Arra a beszélgetésre a bátyámék nem tudtak eljönni.
- a gyerekeim élve születtek meg, csak túl korán...
Mindegy... köszönöm a hozzászólásokat.
válasza:Mennyi bunkó ember van itt. Tisztelet a kivételnek. Akarmit mondott a kerdező igenis illett volna felhívniuk őt.
Egyébként sajnálom ami történt veled. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!